Búcsú
Lassan eljön a búcsú ideje… A percé, amikor szívem színes kártyái széthullnak… Amikor már képtelen leszek szavakba önteni az érzéseimet, amikor a csend beszél majd helyettem… De én nem szeretek búcsúzkodni. Az mindig valaminek a végét jelzi, és én nem akarom, hogy bárminek is vége szakadjon. Ezért most csak elköszönök, és azt mondom: „Viszlát, jó barát, látjuk mi még egymást.” És közben reménykedem, hogy így is lesz. Hogy sem idő, sem távolság nem szakítja el azokat, akik szeretik egymást és igaz barátokká váltak. Lehet, hogy kicsit szomorkodom, lehet, hogy a könnyem is kicsordul, de a lelkem mélyén mégis örülök, mert gazdagabbá váltam általad. 2012. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése