2012. február 29., szerda

Sem idő, sem távolság...



Benned él…

Egy kép dereng előtted. Talán én vagyok rajta? Felismersz még?

Távol vagyok tőled. Az élet messzire sodort el. Valami mégis összeköt minket - Talán a múlt, tán a jövő, vagy mindkettő egyszerre.

Eszembe jutsz sok apró dologról: Az első tavaszi napsugárról, a madárcsicsergésről, arról, ahogy a fény kibújik a felhők mögül és bekúszik a szobám ablakán, a szivárványról…

Gondolsz néha rám? Lényem felsejlik, ha vidám kacajt hallasz, ha kapsz ölelést és egy csepp nevetést Mosolyországból, ha valaki halkan dudorászik melletted, ha hóbortos kislányok ugrabugrálnak körülötted…

Emlékem halvány fénye ott él szíved mélyén. Ha néha a feledésbe is merül, akkor is tudd, én nálad lakom, és te is velem vagy. Egymásban élünk már. Ott vagyunk néhány mozdulatban, a hanglejtésekben, a nevetésekben, a színekben, az álmokban, az ismeretekben, amit megosztottunk egymással - mindenben, ami a másikról ránk ragadt. Akármennyire messze kerülök tőled, akármennyi idő eltelhet, nem feledsz, s nem feledlek, mert Te bennem élsz, és én is benned élek.

2012. február 29.

2012. február 22., szerda

Tavasz van!

Napfény

Ahogy múlik a tél, és érkezik a kikelet, visszatér az élet is. Eltűnik a szürkeség a hétköznapokból, a szobámból, az életemből. Lassan, egymás után előbújnak a színek a fák mögül, az ágy alól, a dombon túlról. Bár eddig, is tudtam, hogy a felhők felett mindig süt a nap, de a fény most féktelen, és betör mindenhová, még belém is. Érzem, ahogy a napsugár simogat, melengeti a lelkemet és testemet egyaránt. Átjárja szívem kis bugyrait, behatol az ereim, kapillárisaim falába, szétterjed minden egyes parányi vércseppemben – újjáéledek. Eltűnnek bennem a szomorúság és lehangoltság hamvai - a lenge szellő fújja tova őket. Mint régi bérlő, visszaköltözik belém az életerő. Leszakadnak rólam a komor idők láncai. Végre szabad vagyok, újra élek, nem csak létezem. A természet ébredezésével bennem is elindult a rügyfakadás… Tavasz van mindenütt!

2012. február 22.

2012. február 10., péntek

Megválaszolatlan kérdéseink...


Női naivitás

Mondják, a női nem a teremtés koronái. Vajon a férfiaknak csak azért kell eme nemes ékszer, hogy kifejezzék, ők a világ urai, és elmondhassák, ezt is megkaptam? Mit szabad elhinnem, és mit kell elengednem a fülem mellett? Meddig tart az őszinteség és hol kezdődik a csábító férfi aljas eszköze- a hízelgés, amivel eléri, hogy valakit magáévá tegyen? Mit árul el az a csillogó, kisfiús pillantás, és mit jelentenek igazából az édes szavak? Nekünk kell megfejtenünk az utaló jeleket, vagy nem is léteznek kódolt üzenetek, csak mi, nők, bonyolítunk túl mindent? Vagy egyszerűen csak félünk, mert már annyiszor becsaptak minket, hazudtak nekünk, és nem akarunk csalódni, sírni, ezért nem tudunk bízni az erősebb nemben és nehéz elhinni az igazi vallomást…?

Vegyes érzelmekkel teli szívvel küzdködöm saját naivságom ellen…

2012. február 9.-10.

2012. február 8., szerda

A hétköznapok angyalai

Nem vagy egyedül!

Csak ülsz némán. Nézel magad elé, hallgatod a csendet. Csak a tested láthatom, mert a lelked már máshol jár. Kiszállt belőled. Elmerülsz a képzelet kék tengerében. A mély gondolatok magaslatain szárnyalsz. Merengsz. Még nem tudod, hova tartasz, még nem látod az alagút végén a fénysugarat. Elkeseredsz, reményvesztett leszel. Már-már feladod… De egy hang szólal meg, mely észhez térít, egy kéz nyúl utánad, ami visszahúz, megtart és nem hagy lezuhanni. Feleszmélsz, és rájössz: Nem veszíthetsz, mert ha nem is láthatod, mindig van melletted valaki. Sosem vagy egyedül! Támogatnak, bíznak benned. Az angyalaid vigyáznak rád!

2012. február 8.

2012. február 1., szerda

Gondolok rád!

Hiányzol

Hiányzol. De félek, hogy én nem hiányzom neked. Megrettent a gondolat, hogy nem jutok az eszedbe, pedig te ott járkálsz a fejemben. Nem telik el úgy nap, hogy ne emlékezzek egy-egy közös pillanatunkra: a mosolyokra, a nagy nevetésekre, a hosszú, bizalmas beszélgetéseinkre – mindenre. Ott élsz már a szívemben, én a lelkembe zártalak téged, és reménykedem, hogy te sem felejtettél még el. Gondolj rám! – Gondolok rád!

2012. február 1.