2014. szeptember 9., kedd

Szív a szívhez
Szív a szívhez nőtt,
Szerelmes álmokat szőtt…
Valóra váltak a vágyak,
Te rám, s én rád találtam.
Minden vidám és gondtalan,
Nem volt perc boldogtalan.

Szív a szívhez nőtt,
Szerelmes álmokat szőtt…
Voltak hétköznapok szürkék,
De a színek elkergették.
Semmi utunkba nem állt,
A legjobban szerettük egymást.
Szív a szívhez nőtt,
Szerelmes álmokat szőtt…
Túléltünk sok vihart,
Nyújtottunk vigaszt,
Átvarázsoltuk a poklot,
Együtt ezt is megoldottuk.
Szív a szívhez nőtt,
Szerelmes álmokat szőtt…
Valami mégis összetört,
Az élet talán meggyötört.
Gyűltek felettünk a fellegek,
Kevés volt a szerelem…
Szív a szívhez nőtt,
Szerelmes álmokat szőtt…
Gyötrelem, kínlódás,
Üvölt a csend, hallgatás…
Ha szerelem volt igazán,
Egyszer újra ránk talál…
Akkor szív a szívhez nő,
Újra szerelmes álmokat sző…

2014. szeptember 9.

2014. augusztus 28., csütörtök

Igazán
Előbbre helyezed,
Teret adsz.
Elengeded nehezen,
Magad vagy…
Hiányzik neked,
Üressé válsz.
Nem keresed,
Ordítanál…
Szíved szakad,
Felemészt.
Bár talpon maradsz,
Összetörtél…
Biztosan tudod,
Késő már.
Mégis kutatod,
Hisz Rá vártál.
Reménykedsz,
Visszatalál.
Szereted…
Igazán…

2014. augusztus 28.

2014. május 4., vasárnap

A csend beszél tovább...

Benned, bennem

Az első pillantás, mely után szívedbe zársz,
Bennünk élnek a szép emlékek.
Fellángolás kezdete…

Kedves gesztusok, boldogságban úszok.
Gördül az örömkönny, elborít a rózsaszín köd.
Mámoros szerelem…

Száz bántó szó, mely szívemig hatol,
Nagyon fáj, de megbocsátás vár.
Kulcsa a türelem…

Elvesztem benned, részed lettem,
De ne félj, te is bennem élsz.
Lelkünk egybe forrt, mit semmi nem old,
Az élet összeköt, együtt a lét örök.


2013. november 25., hétfő

SIKERES NŐK
Egy sikeres nő a sportban
Interjú – Lubics Szilvia





Nők, akik kiemelkedő eredményeket felmutatva bizonyítják, hogy megállják a helyüket az erősebb neműek között is. Szépek, okosak, különlegesek, elbűvölőek, ebben a még mindig férfi orientált világban is előretörnek és kitűnnek átlagosnak mondható társaik közül. Egy szóval sikeresek.

Lubics Szilvia, négyszeres spártai hősnő, több Országos bajnoki cím birtokosa, többszörös Ultrabalaton nyertes, Az év ultrafutója 2011-ben és 2012-ben, világranglista 1. helyet ért el Sárváron. Édesanya, feleség és fogorvosi praxist vezet. Kislánykoromban az iskolafogászat keretében még megszeppenve ültem fogorvosi székében a fülbevalóit nézegetve. Most, felnőttként, engem ért a megtiszteltetés, hogy beszélgessek vele eredményeiről, terveiről, hétköznapjairól.

Jászberényben született. Mennyiben volt más az ottani alföldi élet, mint itt a Dunántúlon?
Teljesen más világ az. Jászapátin éltem, ami nagyon kicsi város, akkor még község, viszonylag kis lélekszámmal. Oda jártam gimnáziumba is, ami még egy nagykanizsaival is nehezen összehasonlítható. Egészen mások a körülmények, több pluszt kellett belerakni diákként az egyetemre való bekerüléshez. Egyébként egy abszolút emberi léptékű kisváros, ahol lehet bringázni az úton, nyugodtabb minden.

Miért pont Pécset választotta az egyetemi tanulmányaihoz, hisz Budapest és Szeged közelebb lett volna?
Igazából nem is tudom. Szimpatikus volt a város.

Fogorvostudomány. Egy kislánykori álom volt, vagy egy ifjú hölgy megfontolt döntése?
Hetedikes voltam, amikor eldöntöttem. Elég hamar. Furcsa is, mert a gyerekeim is nagyjából, ebben a korban vannak, és nehezen tudnám elképzelni, hogy most megmondják, mi lesz a későbbi szakmájuk és az is lesz.

Jászberény, Pécs, Nagykanizsa. Hogyan sodorta az élet oda?
Pécsett ismerkedtem meg a férjemmel, aki nagykanizsai. Végül úgy alakult az élet, és az állások is mindkettőnknek ebben a régióban voltak.

Mikor kezdett el rendszeresen futni? Mennyit sportolt előtte?
Egyetem végéig semmit nem sportoltam, 23 éves koromig totálisan inaktív voltam, csak a tanulással foglalkoztam. Amikor elkezdtem dolgozni ’98-ban, akkor álltam neki aerobicozni napi rendszerességgel. Utána jöttek a gyerekek, az aerobic elmaradt, mert nem tudtam megoldani az órákra járást. A futást 2003 nyarán kezdtem abszolút a nulláról.
 
Miért ezt a mozgásformát választotta?
Ez volt logikus. Bármikor el lehet menni a gyerekek mellett.

Mikor vált az egyszerű hobbi versenysporttá?
2006-ban.

Volt/ van példaképe, akire felnéz(ett) és insprálta/ja?
Nyilván vannak példaértékű emberek. Aki mind az életmódjában, mind a lelkületében és eredményei szempontjából fontos nekem, akire fel tudok nézni, ő Németh Csabi, aki egy kiváló terepfutó.

Mennyit edz hetente?
Durván 15-20 órát, attól függ, hogy a felkészülés melyik fázisában vagyok.

Mi vonzotta a maratonhoz, illetve az ultramaratonhoz?
A kihívás. Nekem a kezdettől jól mentek a hosszú futások. Túl sok maratont nem is futottam, elég hamar elkezdődtek az ultratávok, abban ott voltak a sikerek is. Egy maratoni futó eleve jóval fiatalabban kezdi, tizenévesen. Ahhoz én túl későn álltam neki ennek az egésznek, hogy a maratonban elég jó legyek, de az ultratávok jól mentek.

Mi a legnehezebb a hosszútávfutásban?
A kemény edzés, a felkészülés a versenyekre.

Mennyire viseli meg lelkileg az embert egy ilyen verseny?
Változó, nem egyszerű 200 kilométereket egyben futni, semmibe venni a fáradtságot és az esetleges fájdalmakat, de meg lehet szokni, minél többet csinálom annál jobban megy.

Mi ösztönzi, amikor túl kell jutni futás közben a holtpontokon?
A tudat, hogy mennyi munkám van az egészben, hogy rengeteget edzettem. A gyerekeim miatt is túl kell jutni ezeken a pontokon, hisz tőlük is elveszek időt a felkészülés alatt és nem hagyhatom, hogy ez hiába való legyen.

Milyen érzés, amikor a dobogón állva Ön miatt játsszák a Himnuszt?
Fantasztikus.

Gondolom már nagyon sok szép helyen járt a versenyek miatt. Mi volt a kedvence?
Tényleg sok szép helyen jártam már. Én nagyon szeretem a meleget, ezért a déli országokat jobban kedvelem. Görögország az egyik kedvencem, sosem tudom megunni Athént, mindig van valami új felfedeznivaló.

Anatómia atlaszba illő testfelépítése van. Ez egy kitűzött cél volt vagy csak a mozgás velejárója?
Ez nem volt cél. Minden sporttípushoz tartozik egy alkat, ami kialakul. Megvan, hogyan néz ki egy úszó, egy kézilabdás, hát egy ultrafutónak ilyen testfelépítése lesz, ha elég sokáig űzi ezt a sportot. Nem mindig vagyok ezzel az alkattal megelégedve, rám férne pár plusz kiló, sokan nagyon vékonynak tartanak, de ez ezzel jár.

A futáson kívül választ más kikapcsolódási formát is vagy arra már nem marad ideje?
Ha a gyerekeimmel vagyok el tudok lazulni, nagyon feltölt energiával, ha velük tölthetek egy napot. Nagyon szeretek olvasni, tanulni, ami nagyon kikapcsol. Most angolt tanulok, mert korábban németes voltam.

Mennyire ösztönöz másokat a sportra?
Úgy gondolom, hogy nagyon sokakat. Rengeteg levelet kapok, hogy miattam, az én példám miatt kezdenek el futni. A baráti körömben nem sokan vannak, akik nem futnak, úgyhogy nagyon nehéz ezt megúszni. Ha még itt ülnél egy fél napot, szerintem te is futva mennél haza. (nevetés) Ezt én annyira szeretem csinálni, hogy aki velem kontaktba kerül, biztos ő is megszereti.

Sokan fordulnak Önhöz edzési tanácsokért?
Alapvetően nem szeretek edzéstervet írni, mert nincs edző képesítésem. Nyilván szívesen segítek egy kezdőnek, hogy is kell elindulni, mert van mögöttem tapasztalat, elég régóta futok, sok mindent kipróbáltam. Sokan kérdeznek, igyekszem is válaszolni. Úgy gondolom ehhez a dologhoz nálam sokkal hozzáértőbb emberek vannak, ezért ha bármi olyan van, inkább az edzőmhöz irányítom őket.

Az évek során körülbelül mennyi kilométer került a lábába?
Nem is tudom. Az utóbbi két évben 8000 km-t futottam évente, előtte azt hiszem 7200 km-t, az idén is 8000 körül leszek. Egyszer majd összeszámolom, de szerintem irdatlan sok.

Három gyönyörű kisfiú édesanyja, feleség, fogorvosi praxist vezet és futóbajnok. Hogyan lehet ezt mind összehangolni?
Nehezen.

Mennyire szoros az időbeosztása? Van egy megszokott napi rutin vagy minden napja másként alakul?
Nagyon tervszerűen kell ezt beosztani, különben nem mennek a dolgok. Megvan előre, hogy melyik napon nagyjából hogyan néz ki. Amikor edzés időszak van, ami az év 99%-a, akkor az edzések határozzák meg a hétköznapokat, és ahhoz próbálom illesztgetni a dolgokat. Nagyon kell logikázni, hogy mindenre jusson idő, és juthat is. Nem szeretem, amikor szétesős napok vannak, ilyen plusz dolgok, mint most. Alapból nem ilyen vagyok, nyugodtan csinálom végig a napot. Amikor jönnek a külső tényezők, azt nehezen viselem, mert nagyon pontosan be van osztva az én és az egész családom ideje is, mert másképp nem menne.

A gyerekei és a férje, akkor mindenben támogatják, és sokat segítenek?
Persze. Sokat segítenek. Rengeteget számít, hogy odafigyelnek az emberre, hogy tudjak pihenni. A férjem segít intézni a dolgaimat így a verseny után, mert képtelen lennék bemenni húsz helyre a városba. A gyerekek belenőttek ebbe az életformába, én meg igyekszem mindent úgy intézni, hogy minél kevesebb legyen az, hogy emiatt nem látnak.

Ha jól tudom a férje is fut. Szoktak együtt mozogni?
Régebben viszonylag sokat futottunk együtt. Most nem jellemző, mert amíg az egyikünk sportol, addig a másik otthon tartja a frontot.

A gyermekeik is örökölték a szülők sportszeretetét?
Ők futni nem futnak, a nagyfiam azt örökölte, hogy ő még nem mozog semmit. Azt mondja totál ráér sportolni, mint ahogy én is tettem. A középső fiamnak még keressük a sportját, sok mindent kipróbált már, de még nem talált rá a hozzá leginkább illőhöz. A legkisebb fiam nagyon mozgékony, ő jár úszni és focizni.

Mennyire áll közel a szívéhez a fogorvoslás? Inkább ezt részesíti előnybe vagy a futást?
Ezt nem lehet igazából összehasonlítani, nem lehet jobban szeretni az egyiket, mint a másikat. Ez olyan, mint amikor az embernek van két gyermeke, mindkettő totál más, de ugyanúgy szereti, csak mást szeret benne. Amikor futó vagyok, akkor nem vagyok fogorvos, amikor fogorvos vagyok, akkor nem vagyok futó. Ha itt vagyok a rendelőben, akkor szeretek csak erre koncentrálni. Az egyik segíti a másikat, mert nyilván jobban bírok fizikálisan dolgokat. Azt gondolom egy sportoló sokkal kiegyensúlyozottabb, nehezebben lehet felidegesíteni. Ilyen szempontból segíti az itteni munkát.

Igen, itt azért emberekkel kell foglalkozni…
Igen, és én nagyon szeretem ezt, imádom az embereket, nagyon sokfélék. Általában érdekelnek a betegek, nemcsak az, hogy lyukas-e a hatosuk, hanem mint ember is. Nagyon szeretem ezt a munkát, de ez független a futástól. Nem tudnám, és felesleges is azt mondani, hogy egyiket jobban szeretem, mint a másikat, mert nem, csak más a két terület.

Mik a tervei a sportban a jövőre tekintően?
Elég sok lehetőség van még bennem az ultratávokban. Ebben bőven van még időm. Elsősorban a saját eredményeim javítása a célom, ha ez javul, akkor nemzetközileg is előbbre kerülök. Ami nagy ellenségem, de nem hagyom legyűrni magam általa, és még vannak dolgaink egymással, az a 24 órás futás. Azzal idén nem nagyon boldogultam. Nehezen dolgozom fel fejben, hogy nem valahonnan valahova futok, hanem körözök egy pályán 24 órán át, és ugyanakkor van vége. Ez nehéz, mert mindegy milyen gyorsan futok, nem lesz előbb vége, és így nincs motiváció. Ezen még sokat kell dolgoznom.

Ezek szerint szeret Önmagával versenyezni?
Szeretek jobb lenni, mint előtte voltam.

Mire a legbüszkébb az eddigi sikerei közül?
A három gyermekemre. Rengeteg minden van, aminek nagyon örültem. Aminek világviszonylatban is híre volt az a két Sparthatlon győzelem.

Számított arra, hogy győzni fog, vagy csak elindult, hogy lesz, ami lesz?
Erre nem lehet számítani, és nem is szabad ebben gondolkodni. Egy dolgot tudhatok aznap, amikor ott vagyok, hogy én milyen állapotban vagyok, hogy én mennyit dolgoztam érte az utóbbi évben. Totál nyugodtan mentem oda. Bennem annyi munka volt az idén, hogy ennél többet nem is tudtam volna dolgozni, a maximálisat hoztam ki magamból, mindenféle szempontból egyben voltam. Azt hiszem a legszebb álmaim váltak valóra az idővel kapcsolatban. Nagyon szerettem volna, ha 28-cal kezdődik, de hogy ennyire kevés lesz a másik szám, arra nem számítottam. 28:59-cel már körbeért volna a szám fejemen, annyira örültem volna. (nevetés)

29 órát futott előtte…
Igen, és már az is nagyon nehéz volt. Amikor terveztem az évet, és azt néztem, hogy hol tudok javítani – mivel jó állapotban voltam, reálisnak tűnt, hogy esetleg jobbat fussak, ha minden körülmény úgy adódik – elég lehetetlennek tűnt. Már az is minden idők 8. legjobb ideje volt, nem tudtam, hogy hol tudok még annál is gyorsabban futni.

Azért ez a verseny nehéz szakaszokból épül fel…
Nehéz volt, hogy hol tudok időt nyerni, de már az első 82 km-en javítottam 20 percet a 2011-es képest, ami picit inkább meg is ijesztett, hisz az is lehetett volna a következménye, hogy fejre állok a következő 160 km-en. Hála Istennek szépen tudtam tartani végig a tempót.

Ha jól tudom elromlott a pulzusmérője…
Igen. Nagyon egyben voltam aznap, és nem érdekelt még ez sem.

Nem ijesztette meg így elsőre, hogy nem működik?
Nem, nagyon furcsa, de nem értem, hogy miért. Így utólag, rám kellett volna, hogy jöjjön a frász, mert erre volt alapozva a verseny, hogy nézzem. Akkor úgy gondoltam, hogy ennek most így kellett lennie, direkt romlott el, hogy én jobb legyek és ennyivel le volt zárva. Viszont nem voltam kontroll alatt. Elég gyorsan mentem, a férfimezőnynek is a legelejében. Az edzőm is kint volt, és nézett aggódva párszor, amikor meglátott az úton, hogy mi lesz ebből.

Nagyon rossz állapotban került a végére?
Nagyon elfáradtam, de nem. Úgy gondolom, ebben benne volt az utolsó erőm, nem tudtam volna gyorsabban futni, a fáradtság pedig 246 km-en elkerülhetetlen.

Ön szerint mi a siker kulcsa?
Leginkább az, hogy tudjuk, hogy honnan, hova megyünk. Ha csak tapogatózik valaki, hogy „én azt szeretném, hogy sikeres legyek”… na oké, de miben? Miben látja azt, amitől boldogabban fog élni, amitől sikeresebb lesz? Ha tudja az ember, mit szeretne és ezért megtesz mindent, akkor az gyakorlatilag meglesz. Én hiszek ebben. Amit az ember elgondol, azt támogatni kell tettekkel, és nem szabad lemondásként megélni. Ezek részemről sem azok. Persze néha nehéz elvégezni a napi feladatot, de ha 90%-ban úgy teszem, hogy tudom, hogy ez jó, akkor működni fog minden.


Köszönöm szépen a beszélgetést!

2013. október 18., péntek

Interview :)

Egy fantasztikus interjú, egy fantasztikus nővel!

Coming soon...

in the next Confabula