2016. november 22., kedd

… egyre jobban
Kezem
Kezedben
Megpihen.
Testem
testedhez
Idomul.
Szívem
Szíveddel
Együtt ver.
Máról
Holnapra
Szeretlek…

2016. november 22.

2016. augusztus 28., vasárnap


Balatoni nyár
Egy szelíd napsugárral elköszönt,
Mi átkúszott a felhők között. –
Néztük, ahogy elköltözött.
Egy utolsót még kacsintott,
motiválva lelkünk, hogy bízzon,
s a téllel újabb nyertes csatát vívjon.
Majd végleg búcsút intett,
Mi csak álltunk sajgó szívvel,
Arcunk mégis mosolyt mímelt.
Hiába…
Tovasurrant.
Csendesen, miképp felbukkant,
s a felismerés buborékként pukkant:
Vége a balatoni nyárnak.
2016. augusztus 28.

2016. augusztus 12., péntek

Titkos üzenet
Hallgatag szívem csenddel kiált –
Annyi csorba szerelmet kiállt.
Lelkem most már igazra talált –,
Létezhet vagy tán csalfa talány
Gúzsba kötve lelkem zátonyán?
Annyi maradandó pillanat,
Sosem felejthető pirkadat,
Sikló hajók napunk alkonyán…
A mese hát végre valóra vált?
Szép álmaim el nem múlhatnak,
Így könnyeim még nem hullhatnak.
Vagy ha magamat csak áltatom,
Ezt a kockázatot vállalom. –
Derűre ború, gondra csoda,
Reményekkel a szív megfogad:
Együtt, örökre, kézen fogva…

2016. augusztus 8.

2016. július 22., péntek



Utol nem érhetem
Szalad, szalad,
Meg nem áll –
Az idő…
2016. nyár

2016. április 28., csütörtök

Anyák napjára

Édesanya
Szavakkal mondhatatlan
Érzések a szívben. –
A kapocs oldhatatlan.
Melegség a lélekben,
Megtölti a hála. –
Nagy érték az életben.
A szeretet örökös,
Drága Édesanya. –
Egyetlen szó: köszönöm.

2016. április 25-27.

2016. április 11., hétfő

Hazafelé
Eddig féltem, most már jól tudom,
Az érzés elől nem futhatok,
mégis szaladok.
A csodákat élni akarom,
De nehéz szívemben tartanom,
messze rohanok.
Döntök, visszafelé indulok,
Ijedten állok, megtorpanok,
mégsem fordulok.
Gondolataim mérlegelem,
Legyőzöm lelkemben félelmem,
haza érkezem…

2016. április 7.

2016. március 7., hétfő

Miért?

Miért?
Ha szívedben feltűnik az érzelem,
Mi okból harcol ellene az értelem?
Miért dacol az ész, ha szerethet a szív,
Örök párbajt e kettő szakadatlan vív?
Eltakarja égkék szemed ragyogását,
Ha látom benne lelked zaklatottságát.
Miért alszik ki a lobogó heves tűz,
Ha a riadtság győz, és tőlem messze űz?
Ha láncokkal a félelem fogságba dönt,
Törhetetlen lesz a kapocs, mi hozzám köt?
Miért vagy egyszerre velem és nélkülem,
Mondd, miért ejt így rabul a rémület?

2016. március 7.