2016. augusztus 28., vasárnap


Balatoni nyár
Egy szelíd napsugárral elköszönt,
Mi átkúszott a felhők között. –
Néztük, ahogy elköltözött.
Egy utolsót még kacsintott,
motiválva lelkünk, hogy bízzon,
s a téllel újabb nyertes csatát vívjon.
Majd végleg búcsút intett,
Mi csak álltunk sajgó szívvel,
Arcunk mégis mosolyt mímelt.
Hiába…
Tovasurrant.
Csendesen, miképp felbukkant,
s a felismerés buborékként pukkant:
Vége a balatoni nyárnak.
2016. augusztus 28.

2016. augusztus 12., péntek

Titkos üzenet
Hallgatag szívem csenddel kiált –
Annyi csorba szerelmet kiállt.
Lelkem most már igazra talált –,
Létezhet vagy tán csalfa talány
Gúzsba kötve lelkem zátonyán?
Annyi maradandó pillanat,
Sosem felejthető pirkadat,
Sikló hajók napunk alkonyán…
A mese hát végre valóra vált?
Szép álmaim el nem múlhatnak,
Így könnyeim még nem hullhatnak.
Vagy ha magamat csak áltatom,
Ezt a kockázatot vállalom. –
Derűre ború, gondra csoda,
Reményekkel a szív megfogad:
Együtt, örökre, kézen fogva…

2016. augusztus 8.

2016. július 22., péntek



Utol nem érhetem
Szalad, szalad,
Meg nem áll –
Az idő…
2016. nyár

2016. április 28., csütörtök

Anyák napjára

Édesanya
Szavakkal mondhatatlan
Érzések a szívben. –
A kapocs oldhatatlan.
Melegség a lélekben,
Megtölti a hála. –
Nagy érték az életben.
A szeretet örökös,
Drága Édesanya. –
Egyetlen szó: köszönöm.

2016. április 25-27.

2016. április 11., hétfő

Hazafelé
Eddig féltem, most már jól tudom,
Az érzés elől nem futhatok,
mégis szaladok.
A csodákat élni akarom,
De nehéz szívemben tartanom,
messze rohanok.
Döntök, visszafelé indulok,
Ijedten állok, megtorpanok,
mégsem fordulok.
Gondolataim mérlegelem,
Legyőzöm lelkemben félelmem,
haza érkezem…

2016. április 7.

2016. március 7., hétfő

Miért?

Miért?
Ha szívedben feltűnik az érzelem,
Mi okból harcol ellene az értelem?
Miért dacol az ész, ha szerethet a szív,
Örök párbajt e kettő szakadatlan vív?
Eltakarja égkék szemed ragyogását,
Ha látom benne lelked zaklatottságát.
Miért alszik ki a lobogó heves tűz,
Ha a riadtság győz, és tőlem messze űz?
Ha láncokkal a félelem fogságba dönt,
Törhetetlen lesz a kapocs, mi hozzám köt?
Miért vagy egyszerre velem és nélkülem,
Mondd, miért ejt így rabul a rémület?

2016. március 7.

2016. február 27., szombat

Lételemem a tánc

Legyen tánc!
Ha meghallod azt, hogy salsa vagy bachata, mi jut eszedbe? Az emberek többségének ilyenkor a fűszeres szósz képe dereng, vagy teljes homály fedi a kifejezéseket, de van egy egyre növekvő számú csoport, akire ezek a szavak olyan hatással vannak, mint másra a drogok.
A salsa Kubából származó, rendkívül dinamikus és ösztönök által vezérelt latin tánc, melynek szépsége a forgásokban és különböző összetett figurákban rejlik, ennek sokkal lágyabb, érzékibb párja a Dominikából elterjedő bachata, amiben a csípők lengése és a karok mozdulatai a leghangsúlyosabbak.
Bár Pécsett, egyetemi szinten még mindig kevesen vagyunk jelen a tánc világában, mégis azt mondhatom, hogy a fiatalok is egyre nagyobb számban bővítik a táncoslábú közösséget. Mit is jelent nekünk ez a fajta testmozgás, milyen hatással vannak jellemünkre, hétköznapjainkra és tanulmányainkra az általa felkínált lehetőségek? Saját és hallgatótársaim tapasztalatai, érzései alapján igyekszem betekintést nyújtani ebbe a latin temperamentummal fűtött világba.
Pécsett ebben a stílusban négy-öt féle klub tanfolyamai közül lehet válogatni különböző nehézségi szinteken (az abszolút kezdőtől a haladóig), de bármelyik csapat mellett dönt is az ember, kisebb apróságokat eltekintve ugyanazt kapja.
Mit is ad a latin tánc?
Közösséget kovácsol. – Azt tapasztalom, hogy a táncos társaságok befogadóak, általában nyitottak, felszabadultak és a nevetés is mindig garantált, egy helyen megfér a fiatal egyetemista és a korosodó nyugdíjas is, könnyen szert lehet tenni új ismeretségekre, barátokat találhatunk és szorosabb kapcsolatok kialakulására is van esély.
Lenyűgöz. – Majdnem minden hónapban sor kerül egy egész estés, éjszakába nyúló rendezvényre. Ha éppen nem vagyok a parketten, szeretem csak úgy nézni, ahogy a többiek mozognak. Kicsit olyan az egész, mint a filmekben, a felfokozott hangulat, a pörgős dallamok, a fülledt teremben suhanó párok látványa mindig azt az érzetet kelti bennem, hogy akár Kubában vagy Dominikán is lehetnénk.
Segít a stressz kezelésében. – Ha rossz pillanatainkat éljük meg, a gondok elől elmenekülhetünk órára, ott elfelejtjük, hogy előtte mi bántott. A tánc kikapcsol, közben csak a mozdulatokra összpontosítunk, az elméből kiürülnek a rossz gondolatok, a zene lüktetése felráz vagy elandalít, ahogy a ritmus átjárja a testet, úgy szűnnek meg a problémák által okozott görcsök.
Felfrissíti a szellemet. – Ha megtaláljuk az egyensúlyt a kötelességek és a szabadidős tevékenységek között, akkor a könyvek, a fojtogató tanulnivaló, és a pattanásig felgyülemlő feszültség ellen kitűnő orvosság lehet a kiadós mozgás. A figurák megvalósítása közben a test elfárad, a fizikai kimerülés után újult erővel lehet visszaülni az elsajátítandó anyagmennyiség fölé és könnyebben megy a tanulás.
Szabadság. – A latin táncokból fakadó ösztönösségnek köszönhetően ez a tevékenység nemcsak önfeledt szórakozást nyújthat, hanem az önkifejezést, önmegvalósítást is elősegíti. Mivel nem mindenki egyforma, az alaplépéseken kívül nincsenek előírva szigorúan követendő kombinációk, a táncos kihasználhatja a zene adta lehetőségeket, személyre szabhatja a mozgást és különböző motívumokkal kedvére díszítheti a figurákat.
Bizalmat és önbizalmat ad. – Amikor belecsöppentem a táncórák forgatagába, azt vettem észre, hogy a hölgyeken látni, tisztában vannak vonzerejükkel függetlenül attól, melyik korosztályba tartoznak. A szépség kortalan és a kisugárzásban rejlik, a tánc segít ezt felfedezni azzal, hogy ad egyfajta magabiztosságot. Ha ez megvan, a nő könnyen vezethetővé válik a táncban, mert már nem fél közel engedni a partnerét, kétségek nélkül fordul hozzá és rá meri bízni magát, odaadva neki az irányítás jogát.
Két éve, hogy elkezdtem ezeket a mozgásformákat elsajátítani és ennek a világnak a részévé váltam, azóta lételememmé vált a tánc. Ma már nem tudom elképzelni úgy a napjaimat, hogy ne találjak alkalmakat arra, hogy a zenével eggyé válva hódolhassak ennek a szenvedélyemnek, és ha nélkülöznöm kell az órákat, kimarad egy hosszabb időszak, akkor valóban azt érzem, hogy elvonási tüneteim vannak. A tánc által személyiségem formálódott, gyakrabban nevetek, megtanultam hinni magamban és másokban, türelmet gyakoroltam. Egy szóval boldogabb vagyok, amióta a tánc az életem alkotóeleme, ezért mindig azt mondom, hogy legyen tánc! (legalább hetvenéves koromig).

(A cikk nyomtatásban megjelent a Pécsi Tudományegyetem EHÖK Magazinjának februári számában.)