2015. május 5., kedd

Melankólia
Elmélázom, ülve a csendben,
Kik is vagyunk mi ketten.
Merre, hova visz a sorsunk,
Mi egymással a dolgunk.
Talán az egész csak bolondozás,
Mégis különös minden találkozás.
Itt nincsenek követelmények,
Hatásunk egymásra feltétlen.
Benned erő és büszkeség,
Bennem alázat és érzékiség.
Tombol köztünk az ellentét,
De forr bennünk a szenvedély.
Dacolva a furcsa érzelmekkel,
A szívügyeket ügyesen elrejtve,
Egy álarc mögé mindent elfedve,
Nem tudunk mit tenni a helyzettel.
Lezártuk. Egy ponttal a mondat végén.
Így van ez jól. Semmi kétség.
Csak a gondolatok zavarják a rendet.
Mi tartunk tovább a végtelenbe…

2015. május 5.

2015. április 4., szombat

Vihar
Tavaszi napsütésben kitörő zivatar,
Mely Feléd sodor, s hirtelen felkavar,
Az univerzum üzen, küldi a jeleket,
Mennyi mindent sugall ez az égi jelenet…
Nem kell más, csak egy pillantás,
Belénk hasít, mint egy villanás,
A felismerés, hogy nincs menekvés,
Mert a másik a biztos menedék.
Ha a félhomályban egymásra nézünk,
Szemünk elárul, nincs kétségünk,
Hatalmába kerít egy édes érzés,
Elfelejtődik minden kérdés…
Nemtörődve a holnappal, engedve a vágynak,
A pillanat hevében, egymás karjában,
Hagyjuk, hogy sorsunk újra egybeforrjon,
Mely már évek óta lassan összefonódott…
És ki tudja, mit hoz még a jövő,
Lesz-e még égzengés, kitörő,
Vagy egyszer a vihar elcsendesedik,
S ezzel végzetünk beteljesedik…

2015. január 22., csütörtök

Varázs
Átfut fejemben egy gondolat,
Miként folyón siklik a gondola,
Miért kavarognak bennem új érzések,
Melyeknek titok volt eddig létezése.
Szárnyát bontogatja értelmem,
Hogy ilyen van, nem is képzeltem,
És mégis eljött ez a találkozás,
Magával hozva a változást.
Összekeveredik bennem sok-sok szín,
A létrejött kép furcsán intenzív.
Hatása egészen zavarba ejtő,
Lebegek, mint egy ejtőernyő.
Felhőkben úszva élem át a pillanatot,
Hagyom, hogy teljesen megragadjon,
És hatalmába kerít egy ősi varázs,
Felébresztve a szunnyadó parázst…

2015. január 22.

2014. december 25., csütörtök

Tibikére emlékezve

Sírodnál
Több mint egy év elszállt már,
Mióta angyallá változtál.
De hiányod még mindig fáj,
Fejünket lehajtva állunk sírodnál.
Felfoghatatlan a veszteség,
Hogy pont Téged vett el az ég…
Néha még elkap a remény,
Hogy rémálom volt az egész.
De itt állunk megrökönyödve,
Mert elhagytál minket örökre.
Nem jössz vissza erre a földre,
Az életben nem látunk már többet…
Olyan hihetetlen, mégis igaz,
Nem találunk e fájó sebre vigaszt,
Csak állunk csendben, egy könnycsepp lepereg –
Őrizzük emléked, míg a felhők felett leszel.

2014. december 25.

2014. december 3., szerda

A Tánc
Megigéz szavak nélkül.
Érdeklődésem felélénkül.
Mellette állok, szemembe néz…
Erősen karjába zár,
Megszűnt létezni a világ.
Lágy zene szól, táncolunk…
Nincs más, csak a pillanat,
A szenvedély magával ragad.
Pulzusom emelkedik…
Lépés lépést követ,
Most szorosabban ölel.
A ritmus elsodor…
Bőrömön érzem leheletét,
Sóhajtunk egy lélegzetért.
Lassan elönt a vágy…
Szavak nélkül bókol,
Édesen megcsókol.
Elveszek az időben…
Testünk összeolvad,
A percek elfolynak.
Elringat a zene...
Elfogy a dal,
Csak az emléke marad.
 Elvarázsolt a tánc

2014. december 3.

2014. október 13., hétfő

Nem múlik
Nem múlik el…
Nap
ott vagy a gondolataimban.
Nem múlik el…
Éjszaka
Álmom szerelmünk évszaka.
Nem múlik el…
Hajnal
Neved suttogom halkan.
Nem múlik el…
Nevetés
Gyakran egy mosoly felidéz.
Nem múlik el…
Könny
Peregve érted könyörög.
Nem múlik el…
Dal
A zenével mellettem maradsz.
Nem múlik el…
Csend
Szívem beleremeg.
Nem múlik a fájdalom,
Nem múlik a hiányod,
Nem múlik el:
A feledés
Körülöttem minden felidéz…
Nem múlsz el…

2014. október. 13.