Tibikére emlékezve

Sírodnál

Több mint egy év elszállt már,
Mióta angyallá változtál.
De hiányod még mindig fáj,
Fejünket lehajtva állunk sírodnál.

Felfoghatatlan a veszteség,
Hogy pont Téged vett el az ég…
Néha még elkap a remény,
Hogy rémálom volt az egész.

De itt állunk megrökönyödve,
Mert elhagytál minket örökre.
Nem jössz vissza erre a földre,
Az életben nem látunk már többet…

Olyan hihetetlen, mégis igaz,
Nem találunk e fájó sebre vigaszt,

Csak állunk csendben, egy könnycsepp lepereg –
Őrizzük emléked, míg a felhők felett leszel.

2014. december 25.

A Tánc

Megigéz szavak nélkül.
Érdeklődésem felélénkül.
Mellette állok, szemembe néz…

Erősen karjába zár,
Megszűnt létezni a világ.
Lágy zene szól, táncolunk…

Nincs más, csak a pillanat,
A szenvedély magával ragad.
Pulzusom emelkedik…

Lépés lépést követ,
Most szorosabban ölel.
A ritmus elsodor…

Bőrömön érzem leheletét,
Sóhajtunk egy lélegzetért.
Lassan elönt a vágy…

Szavak nélkül bókol,
Édesen megcsókol.
Elveszek az időben…

Testünk összeolvad,
A percek elfolynak.
Elringat a zene...

Elfogy a dal,
Csak az emléke marad.

 Elvarázsolt a tánc…

2014. december 3.