A-dal

Két szív – különböző,
Néha egymással ütköző,
Mégis sok azonosság,
Olykor ijesztő a hasonlóság.
Megeshet, hogy véletlen,
Vagy a sors így rendezte,
Hogy ég és föld között,
E két lélek összeköltözött.

Egy húron pendülnek,
A szólamok bennük zendülnek.
Összeforrnak a gondolatok,
Feleslegessé válnak a mondatok.
A kapocs köztük törhetetlen,
Nem ismerik a lehetetlent. –
Ha hallgatnak a csillagok,
 Ők dúdolják a dallamot.

2015. december 20-23.

You can do it!

Túlmegy minden határon -Vujity Tvrtko

Mi jut eszetekbe az előadásról? Valami unalmas, amit a telefonotok nyomkodásával, rejtvényfejtéssel vagy szundítással éltek túl? Részt vettetek már olyan lebilincselő estén, amely alatt egy percre sem lankadt a figyelmetek, ahol úgy ültetek végig két és fél órát, hogy nem vettétek észre, elröppent az idő, ahol az előadónak egyetlen kikötése volt, mielőtt belevágott mondanivalójába: „Csak az tapsoljon a végén, aki úgy érzi, hogy erősebben hagyja el ezt termet.”? Én voltam, méghozzá nem is olyan régen Pécsváradon, ahol Vujity Tvrtko olyan élményekkel gazdagított, amelyeket talán sosem felejtek el, mert ez nem a megszokott előadás volt, az újságíró nem átlagos módon mesélt a Föld körüli utazásain szerzett tapasztalatairól.

Magyarország a legpesszimistább országok közé tartozik, népessége a lehető legjobb módon igyekszik a legrosszabb fényben feltüntetni saját helyzetét, jövőképünk sokszor kilátástalan. Azt hiszem, ezen a hozzáálláson szeretett volna Tvrtko változtatni, amikor oda állt a zsúfolásig telt terem színpadára. Történetei egytől egyig olyan helyzetekre világítottak rá, amitől máris jobb színben tűnt fel saját állapotunk és olyan embereket mutatott be, akiknek akaratereje minden lehetetlennek tűnő körülmény felett diadalmaskodott.

Az előadásnak több megható és meghatározó pillanata volt, melyektől úgy érezhettük, hogy igenis megéri a hétköznapok szélmalomharcai ellen küzdeni és lélekben erősebbé váltunk.

Hallhattunk az utolsó magyar hadifogolyról, Toma Andrásról, akire hosszas kutatás után Tvrtko egy kotyelnyicsi elmegyógyintézetben talált rá. Az idős bácsi napokig csak artikulálatlan hangokkal válaszolt a neki szánt kérdésekre, majd megtört a csend, és magyar nyelven a Szózat sorait szavalta el az előtte ülő újságírónak. Bár már kilátástalannak tűnhetett, mégis hazatérhetett a volt katona féltestvéréhez Sulyánbokorra ötvenhárom év után.

Németh Samira, a szomáliai menekülttáborból Magyarországra visszahozott gyermek történetének láttán szem nem maradt szárazon a teremben. A lány Afrikában megjárta a poklot, családját kivegézték, sosem érezhette magát ott biztonságban – hosszú utat tett meg, hogy újra otthonra találhasson, de végül neki is sikerült. A sok megpróbáltatás után meglelte a helyet, amit hazájának hívhat, rátalált élete szerelmére és családot alapítottak. Mindig van remény!

Az előadás során bebizonyosodott, mekkora ereje van a pozitív hozzáállásnak, a szeretetnek, a hinni akarásnak és a vidámságnak.

Ennek legnagyobb magyar példája Weisz Fanni, a pécsi származású hallássérült modell, aki lehetne egy átlagos fogyatékkal élő lány is, aki kirekesztettnek érezheti magát a társadalomból, de Fanni nem hétköznapi eset. Fiatal kora ellenére befutott modell, szépségkirálynő lett belőle, emellett Európa első siket sajtószóvivője az Afrikai-Magyar Egyesületnél. Vujity Tvrtkoval, a Baptista Szeretetszolgálat jószolgálati nagyköveteiként Haitire utaztak, a világ legszegényebb és egyik legkorruptabb országába, ahol a legtöbb időt abban az árvaházban és iskolában töltötték, amelyet a baptisták a 2010-es, kétszázezer áldozatot követelő földrengés után hoztak létre. Ott olyan szülőkkel találkozott, akiknek a gyermekük fogyatékkal él és azt kérte tőlük, hogy fiaikat, lányiakat ne dugják el a nyilvánosság elől, merjék kivinni őket az utcára.

Az újságíró következő története Nick Vujicicról szólt, akinek a neve talán nem cseng ismeretlenül. A férfi, aki karok és lábak nélkül született, mégis a világ egyik legoptimistább embere, de vajon mi a titka? A lelkesedése és kitartása vitte előbbre, az, hogy megbecsülte, amije volt, és nem azon kesergett, amije nincs. Ő az, aki a szívével ölel és példát mutat azzal, hogy élvezi az életet, boldog családi életet él, szabadidejében golfozik, szörfözik, beszédeket tart pesszimista társainak, vidámsága, humorérzéke nem hagyja el és mai napig tart egy cipőt a szekrényében annak jelképéül, hogy ő még mindig hisz a csodákban.

Ezek és még további történetek részesei lehettünk azon az estén Pécsváradon, egy olyan ember előadásában, aki maga is átélte a háborút, szembenézett a halállal, sok szörnyűséget látott, mégis erős maradt és így is pozitívan áll az élethez. Az utolsó kisfilm vetítése után, amikor kigyúltak újra a fények, a közönség tapsviharban tört ki, és joggal mondhatom, hogy erősebben jöttünk haza.

Elképesztő motiváló ereje lehet az ehhez hasonló sikersztoriknak, mert ha ők véghez tudták vinni ezeket, akkor te is meg tudod csinálni, csak rajtad múlik, mihez kezdesz a helyzeteddel. A te döntésed, hogy strucc módjára homokba dugod a fejed, vagy karok és lábak nélkül is felállsz, szembenézel a nehézségekkel és legyőzöd azokat!

Nincs

Kedves szavak halomban,
hatnak, mint csók a
halottnak.

Elfogynak a remények,
fakulnak, mint az
emlékek.

Rég nem serkent érzelem,
társ nélkül egy nap –
évezred.

Semmi ágán kismadár,
röppent, és rám szállt
a magány.

Némán ülök egyedül,
csak a csend üvölt
veszettül.

2015. november 25.

Az Alma mater büszkeségei I. – interjú Fodróczi Vilivel

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kara hosszú évekre visszatekintő múlttal rendelkezik, épületeit régóta hallgatók zsibongása tölti be, a padokat ezrek koptatták már. Manapság egyre több olyan tehetség van, akik Karunk hírnevét öregbítik azzal, hogy az egyetemi évek alatt sikereket érnek el, és innen, az „alma mater”-ból a nagybetűs életbe kilépve is bizonyítják, mekkora ugródeszkát jelent ez az intézmény.

Fodróczi Vilmos, pécsi származású másodéves rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakos hallgató, a kajak-kenu sportág feltörekvő tehetsége és Egyetemi Országos Bajnokunk. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy eddigi sikereiről és jövőbeni terveiről beszélgessek vele.

Több sportágban kipróbáltad már magad. Mi vonzott a kajak-kenuhoz?

Leginkább a természet és a legjobb barátom. Ő hívott engem először kajakozni, így adott volt, hogy kipróbálom. Előtte atlétikáztam és vízilabdáztam, utóbbinál megszűnt a szakosztályom, ezért megkíséreltem az atlétikát kisebb-nagyobb sikerekkel, aztán jött a lehetőség, hogy belevágjak ebbe a sportágba, és gondoltam, miért ne.

Mennyit edzel és hogyan áll össze egy edzésprogram?

Változó. A kajak-kenu tavaszi-nyári sportág, inkább az a hangsúlyosabb, akkor vagyunk vízen. Heti tizenöt edzésünk van, ebben nemcsak kajakozás szerepel, hanem mellette erőnlét javítás és futás is, mivel sprintszámokban vagyok jó, és ahhoz elengedhetetlen, hogy jó kondiban legyek.

Mennyire egyeztethető össze egyetemi tanulmányaiddal az edzés?

Elég nehezen, a téli időszak kicsit húzósabb is, mert ilyenkor pluszban van úszás, gyógytorna és masszőr is. Az egyetem rengeteg mindenben segít, van lehetőség egyéni tanrendet kérni, ami az előadásokra vonatkozik. Múlt évben indult egy mentorprogram sportolók részére, amit a Sportiroda hirdetett meg, ők azon dolgoznak, hogy a gyakorlati órákat is le tudják igazolni, ha ez szükséges.

Miért választottad az Egészségtudományi Kart a Természettudományi Kar után?

A TTK-n hulladékgazdálkodásra jártam, amit tavaly elvégeztem. Egyik kislány apukája, Melczer Csaba itt tanít és ő ajánlotta ezt a szakot, hiszen a rekreációszervezés kapcsolódik a kajak-kenuhoz.

Pécsett élsz, mégis ebben a városban tanultál tovább. Mi ennek az oka?

A családom és a barátaim is itt vannak. Amikor elkezdtem kajakozni többen kezdtek velem együtt, jó társaság alakult ki. Akkor úgy gondoltam, hogy emiatt érdemes itt maradni.

Mennyiben különböznek a hétköznapjaid a többi hallgatóétól?

Nagyon sok lemondással jár. Látom, hogy a csoporttársaim hétről hétre elmennek bulizni, ezt én nem tehetem meg, maximum csak a pihenő időszakomban, szeptemberben és októberben. Utána már jön téli felkészülés, aztán tavaszi meleg vízi edzőtábor külföldön, nyáron pedig folyamatosan edzések vannak. Kisebb programok, mint például a billiárdozás és kártyázás beleférnek, de a bulik tényleg kimaradnak, amit bánok is, meg nem is.

Milyen gyakran méretteted meg magad és milyen típusú versenyekre jársz?

Nyáron hétről hétre, a szezon áprilisban indul el és augusztus végéig tart. Vidék- és magyar bajnokságokra járok, két éve megrendezésre került az Univerziade – ez az Olimpia után a második legrangosabb esemény –, ahova az összes egyetemről jöttek sportolók.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed eddig?

Az Univerziade. Elmondhatatlan élmény volt látni, hogy mekkora közönséget vonz egy ilyen rendezvény, hatalmas szurkolótáborokat alakítottak és teljesen más érzés úgy versenyezni, hogy nemcsak tíz ember néz, hanem mondjuk tízezer.

Mit tekintesz az eddigi legnagyobb sikerednek?

Szintén az Univerziadet tudnám felhozni, illetve ebben az évben léptem a felnőtt kategóriába és az utolsó versenyen, a Magyar Bajnokságon 5. helyezett lettem, ami elég jó eredménynek számít elsőéves felnőtt sportolóként.

Mi a célod ebben a sportágban?

Mint minden sportolónak, aki komolyan veszi, az Olimpia. Ezen kívül, hogy minél több világversenyen vehessek részt, szeretném kipróbálni magam európa- és világbajnokságokon. A cél, hogy nemzetközi versenyeken a legjobb eredményeket érjem el.

Mik a jövőbeni terveid, a sportra koncentrálnál vagy a szakmai területre fektetnéd a hangsúlyt?

Úgy gondolom, hogy amíg fiatal vagyok, a szüleim segítenek és állnak mögöttem támogatók, addig a sport az első, de mindig kell egy „B”-terv, ezért igyekszem a legjobbat nyújtani az egyetemen is, hogy ha véget ér a kajak-kenu pályafutásom, akkor el tudjak helyezkedni. Később a rekreációval szeretnék foglalkozni, mert nagyon tetszik ez a terület, és leginkább tömegeket mozgatnék meg.

Mi az, ami ösztönöz, mi hajt előre?

Ez nagyon komplex. Magamnak és másoknak is bizonyítani akarok. Ha ennyi energiát belefektettem, akkor szeretném, ha meglenne ennek az eredménye is. Az edzőimnek, támogatóimnak, tanáraimnak, szüleimnek és a barátnőmnek meg akarom mutatni, hogy nem véletlenül hiányzom, nem elvesztegetett idő, amit nem velük töltök, hanem komolyan veszem a sportolói hivatásom.

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a továbbiakban!

2015. november 

Lehetetlen?

Mintha
            előre
                       haladnál,
Mégis
            körbe-körbe
                       szaladgálsz,
Majd
            megállsz
                       tétován,
Rájössz,
            ugyanoda
                       jutottál,
ahonnan
            egykor
                       elindultál…

Színes
           álmokat
                       kergettél,
Bízva
           ábrándokban,
                       reméltél,
Többet
           hittél a
                       kelleténél.
Egy lapra
           mindent
                       feltettél,
Pillanat
           alatt
                       vesztettél…

Erősebb vagy
           bárki
                       másnál,
Sorsodtól
           nem
                       hátrálsz,
Az úton
           mész
                       tovább,
Míg nem
           látod
                       a céltáblát,
S lehetetlent
           nem
                       valósítottál.

2015. november 13.

Ébresztő!

Nyisd ki végre szemed,
Lásd, mi nem látható,
Élj, érezz, keress,
Az álmod ne csak kergesd.

Ragadd meg a pillanatot,
Tartsd, mi nem végtelen,
Lépj, táncolj, alkoss,
Az időd ne pazarold.

Élvezd a csendes perceket,
Halld, mi nem hallható,
Higgy, remélj, szeress,
Az életed ne vesztegesd.

2015. november 12.

Szabadulj!

Felülmúlja minden erősséged,
hogy felismerd előtted
a lehetőséget.

Kitéped, mint gyomokat,
nem veszed komolyan
az álmokat.

Nem sértik füled a zajok,
nem tisztán hallod
a dallamot.

Néha minden érzelmed kevés,
hogy igazán megéld
a szenvedélyt.

Kezedből kicsúszni hagyod,
meg nem ragadod
a pillanatot.

Elmúlik minden egy perc alatt,
megkötött rabja vagy
e világnak.

2015. november 11-12.

Maradok

Életem fordulatot vett,
Ösvényem kanyargós lett,
Nem annak tűnök, ki voltam,
Mintha világom változott volna…

Csak látszólag állt a feje tetejére,
Hiszen minden így került a helyére.
Bár egy új utat választottam,
Bennem valami mégis változatlan.

Mert voltam, ki beragyogta a napot,
Ki a semmiért ajándékot adott,
Ki ajkakon csókot felejtett,
Voltam, ki elfeledte a szerelmet.

Az vagyok, kinek kedves a mosolya,
Még ha néha a sors mostoha.
Ki ha elbotlik, felvállalja a hibáit,
Az vagyok, kit a szeretet irányít.

Voltam lemorzsolt könnycsepp,
Ha valakit elhagyni könnyebb.
Ki igazat szóló, őszinte ember,
Voltam én is kegyetlen.

Vagyok a hallgatag, hű barát,
Kinek feltárhatod szíved bánatát.
Ha nehezen viseli a hétköznapok terhét,
Vagyok, ki sírva kiönti a lelkét.

Maradok, kit a vidámság átjár,
Ki ritmusra követi az élet táncát,
Ki átérzi a szenvedélyek viharát,
Maradok, ki voltam, ugyanaz a lány.

2015. november 1.

Az idő

Felsejlenek az emlékek,
Belesajdul a lélek,
Nem enyhül.

Elmúlt volna nyomtalan,
Lehetnél gondtalan,
Mar belül.

Vesztegeted az éveket,
Fognád a képeket,
Már késő.

Azt hiszed lassan halad,
Mégis elszalad,
Az idő…

2015. október 24-25.

Csillaghullás

Csendes nyári éjszakán,
Kifekszel házad udvarán,
Feletted a fényes égbolt,
Mit kívánsz a hullócsillagtól?

Hogy találjon rád a szerelem,
Maradjon veled kedvesed,
Legyen a legboldogabb életed,
Ne találjanak meg a félelmek?

Talán egy fényűző palotát,
A világ legszebb autóját,
Pénzt, vele járó gazdagságot?
De tényleg ez minden álmod?

Eszedbe jutott, hogy mást kívánj,
Másnak is szép dolgokat kínálj,
Hogy egyszer ne magadra gondolj,
A szeretteidre is legyen gondod?

Kérhetnél családi békességet,
Nyugodalmas csendességet,
Bút feledtető igaz szeretetet,
Hogy legyen, ki fogja a kezed.

Enyhülést a szenvedőnek,
Egészséget a téged ölelőnek,
Kenyeret az éhezőknek,
Tetőt a nélkülözőknek…

Lehetnénk egy kicsit önzetlenek,
Nem várva, hogy köszöntsenek,
Csak hogy szebb legyen kicsit a világ.
Mondd, a hullócsillagtól mit kívánsz?

2015. augusztus 12.

Üzenet a Felhők fölé

Felriadtam az éjszaka közepén,
S ért a felismerés döbbenetként,
Hogy álmomban szellemed megjelent,
A kép még most is előttem dereng.

Eljött az év egy sötét napja,
Ma van halálod évfordulója,
Hogy nem élsz e földön, 2 éve már,
Lelked az angyaloknál helyet talált…

Üzenem Neked, engem hallgass,
Bízom benne, hogy hallod szavam.
Emlékeid minket el nem hagynak,
Szívünkben örökre itt maradsz.

Még mindig fáj, hogy elmentél,
Hisz belőlünk is egy darabot elvittél,
Hiányod miatt elfog a szomorúság,
Még most is sokat gondolunk Rád.

Tudd hát, hogy nagyon szeretünk,
Téged soha el nem feledünk,
S ha eszünkbe jut, hogy nem mosolyogsz ránk,
Könnycseppeket morzsolunk sírodnál…

2015. augusztus 11.

Engedd el!

Megmagyarázhatatlan vonzódás,
Egyre inkább sodort hozzá
A szenvedély.

Elengeded...

Együtt töltött szép napok,
Az érzéseket nem hagyod
Kibontakozni.

Elengeded...

Mint tavaszi záporban villámcsapás,
Hirtelen bekövetkező hatás
A felismerés.

Elengeded...

Lelkedben táplálod a reményt,
Viszonzásra lelhet még
Az érzelem.

Engedd el!

Szívednél erősebb tudatod,
Róla szóló gondolatod
Elkergeted.

Elengeded...

Hosszan sorakoztatod az érveket,
Miért nem nyer értelmet
A vágyakozás.

Elengeded...

Elfogadod, a helyzet reménytelen,
Belátod, hogy esélytelen
A szerelem.

Elengeded...

Ha ma átfut fejedben a gondolat,
Az arcodra csak mosolyt csal
Az emlékezés.

Elengedted!

2015. június 5.

Elszédülve

Szédülök.
Melléd leülök.
Fütyülök
A helyzetre.

Sóhajtok.
Mást nem óhajtok.
Lehajtom
A fejemet.

Felnézek.
Zöld szemed kérdez.
Megérzem
Az illatod.

Akarom.
Öleljen karod.
Tagadom
A félelmet.

Remegek.
Érted epedek.
Merengek
A sorsunkon.

2015. június 1-2.

Tökéletes tökéletlen

Egyszer majd megtalál, aki lelkem fellegén napként tűnik fel, és beragyog maga körül mindent. Fényének melege átjárja egész lényemet és egyetlen mosolya elég lesz ahhoz, hogy szebbé varázsolja a szürke hétköznapokat.

Ő lesz az! A mindent elsöprő, igaz szerelem.

Akivel együtt, kézen fogva átvészeljük az élet nagy viharait, nem lesz számunkra lehetetlen, hiszen egymás nélkül értelmetlennek tűnik minden. Akinek hiánya szinte elviselhetetlen, de amikor megpillantom, szívem vadul zakatolni kezd. Aki úgy tud csókolni, hogy a lélegzetem is elakad, felébresztve bennem a szunnyadó szenvedélyt…

Ő lesz az, akit feltételek nélkül szeretek, hibáival együtt vagy azoknak ellenére is. A legnagyobb példaképem, aki ereje, magabiztossága révén tiszteletet vív ki magának, és be is bizonyítja, hogy erre rászolgál. Egyszerűen csak fel tudok nézni rá, mert motiváltságával és ösztönzésével a maximumot hozza ki belőlem is…

Ő lesz a legbizalmasabb barátom, aki előtt felfedhetem gyengeségeimet, belelát lelkem legmélyére, mégis tudja, hogy erős nő vagyok. Aki ha kell, hallgat velem, máskor heves vitákkal térít észhez. Rá számíthatok majd, mert akkor sem hagy cserben, amikor már más rég megtette volna. Aki mellett úgy hajtom álomra a fejem, hogy hálát adok a sorsnak, amiért megkaptam életem legdrágább kincsét…

Ő lesz a másik felem, aki pontosan illik hozzám: Ellentéteink vonzzák egymást, hasonlóságaink pedig még erőssebbé teszik a köztünk lévő kapcsot.

Hiszem, hogy létezik, és egyszer megtalál az a tökéletlen férfi, akivel ketten egy egészet, egy tökéletes szerelmet alkotunk…

2015. május 28.

Hallucináció

Néhány elveszett szólam,
Furcsa zenét dalol,
A vízió magával sodor,
Az ész hiába dacol,
Mámoros élvezetet okoz,
A képek csendesen szólnak.

Gyönyörteli látomás,
Mi tudatom elvakítja,
A vágyat kívántam,
Szenvedélyt nem szakítva,
Függővé így váltam,
És nem akarok mást…

Mint kábító hallucináció,
Néha édes gyötrelem,
A mélybe zuhanok,
Máskor kéjes élvezet,
Fellegekben szárnyalok,
A vonzódásban nincs ráció…

2015. május 12.

Melankólia

Elmélázom, ülve a csendben,
Kik is vagyunk mi ketten.
Merre, hova visz a sorsunk,
Mi egymással a dolgunk.

Talán az egész csak bolondozás,
Mégis különös minden találkozás.
Itt nincsenek követelmények,
Hatásunk egymásra feltétlen.

Benned erő és büszkeség,
Bennem alázat és érzékiség.
Tombol köztünk az ellentét,
De forr bennünk a szenvedély.

Dacolva a furcsa érzelmekkel,
A szívügyeket ügyesen elrejtve,
Egy álarc mögé mindent elfedve,
Nem tudunk mit tenni a helyzettel.

Lezártuk. Egy ponttal a mondat végén.
Így van ez jól. Semmi kétség.
Csak a gondolatok zavarják a rendet.
Mi tartunk tovább a végtelenbe…

2015. május 5.

Vihar (zenei aláfestés)

Vihar

Tavaszi napsütésben kitörő zivatar,
Mely Feléd sodor, s hirtelen felkavar,
Az univerzum üzen, küldi a jeleket,
Mennyi mindent sugall ez az égi jelenet…

Nem kell más, csak egy pillantás,
Belénk hasít, mint egy villanás,
A felismerés, hogy nincs menekvés,
Mert a másik a biztos menedék.

Ha a félhomályban egymásra nézünk,
Szemünk elárul, nincs kétségünk,
Hatalmába kerít egy édes érzés,
Elfelejtődik minden kérdés…

Nemtörődve a holnappal, engedve a vágynak,
A pillanat hevében, egymás karjában,
Hagyjuk, hogy sorsunk újra egybeforrjon,
Mely már évek óta lassan összefonódott…

És ki tudja, mit hoz még a jövő,
Lesz-e még égzengés, kitörő,
Vagy egyszer a vihar elcsendesedik,
S ezzel végzetünk beteljesedik…

Újságírás, már hiányoztál! :)

PTE-ETK InfoZió :)

Busójárás

Varázs

Átfut fejemben egy gondolat,
Miként folyón siklik a gondola,
Miért kavarognak bennem új érzések,
Melyeknek titok volt eddig létezése.

Szárnyát bontogatja értelmem,
Hogy ilyen van, nem is képzeltem,
És mégis eljött ez a találkozás,
Magával hozva a változást.

Összekeveredik bennem sok-sok szín,
A létrejött kép furcsán intenzív.
Hatása egészen zavarba ejtő,
Lebegek, mint egy ejtőernyő.

Felhőkben úszva élem át a pillanatot,
Hagyom, hogy teljesen megragadjon,
És hatalmába kerít egy ősi varázs,
Felébresztve a szunnyadó parázst…

2015. január 22.