Tibikére emlékezve

Sírodnál

Több mint egy év elszállt már,
Mióta angyallá változtál.
De hiányod még mindig fáj,
Fejünket lehajtva állunk sírodnál.

Felfoghatatlan a veszteség,
Hogy pont Téged vett el az ég…
Néha még elkap a remény,
Hogy rémálom volt az egész.

De itt állunk megrökönyödve,
Mert elhagytál minket örökre.
Nem jössz vissza erre a földre,
Az életben nem látunk már többet…

Olyan hihetetlen, mégis igaz,
Nem találunk e fájó sebre vigaszt,

Csak állunk csendben, egy könnycsepp lepereg –
Őrizzük emléked, míg a felhők felett leszel.

2014. december 25.

A Tánc

Megigéz szavak nélkül.
Érdeklődésem felélénkül.
Mellette állok, szemembe néz…

Erősen karjába zár,
Megszűnt létezni a világ.
Lágy zene szól, táncolunk…

Nincs más, csak a pillanat,
A szenvedély magával ragad.
Pulzusom emelkedik…

Lépés lépést követ,
Most szorosabban ölel.
A ritmus elsodor…

Bőrömön érzem leheletét,
Sóhajtunk egy lélegzetért.
Lassan elönt a vágy…

Szavak nélkül bókol,
Édesen megcsókol.
Elveszek az időben…

Testünk összeolvad,
A percek elfolynak.
Elringat a zene...

Elfogy a dal,
Csak az emléke marad.

 Elvarázsolt a tánc…

2014. december 3.

Nem múlik

Nem múlik el…
Nap –
ott vagy a gondolataimban.

Nem múlik el…
Éjszaka –
Álmom szerelmünk évszaka.

Nem múlik el…
Hajnal –
Neved suttogom halkan.

Nem múlik el…
Nevetés –
Gyakran egy mosoly felidéz.

Nem múlik el…
Könny –
Peregve érted könyörög.

Nem múlik el…
Dal –
A zenével mellettem maradsz.

Nem múlik el…
Csend –
Szívem beleremeg.

Nem múlik a fájdalom,
Nem múlik a hiányod,
Nem múlik el:
A feledés –
Körülöttem minden felidéz…

Nem múlsz el…

2014. október. 13.

Szív a szívhez

Szív a szívhez nőtt,

Szerelmes álmokat szőtt…

Valóra váltak a vágyak,

Te rám, s én rád találtam.

Minden vidám és gondtalan,

Nem volt perc boldogtalan.

Szív a szívhez nőtt,

Szerelmes álmokat szőtt…

Voltak hétköznapok szürkék,

De a színek elkergették.

Semmi utunkba nem állt,

A legjobban szerettük egymást.

Szív a szívhez nőtt,

Szerelmes álmokat szőtt…

Túléltünk sok vihart,

Nyújtottunk vigaszt,

Átvarázsoltuk a poklot,

Együtt ezt is megoldottuk.

Szív a szívhez nőtt,

Szerelmes álmokat szőtt…

Valami mégis összetört,

Az élet talán meggyötört.

Gyűltek felettünk a fellegek,

Kevés volt a szerelem…

Szív a szívhez nőtt,

Szerelmes álmokat szőtt…

Gyötrelem, kínlódás,

Üvölt a csend, hallgatás…

Ha szerelem volt igazán,

Egyszer újra ránk talál…

Akkor szív a szívhez nő,

Újra szerelmes álmokat sző…

2014. szeptember 9.

Igazán

Előbbre helyezed,

Teret adsz.

Elengeded nehezen,

Magad vagy…

Hiányzik neked,

Üressé válsz.

Nem keresed,

Ordítanál…

Szíved szakad,

Felemészt.

Bár talpon maradsz,

Összetörtél…

Biztosan tudod,

Késő már.

Mégis kutatod,

Hisz Rá vártál.

Reménykedsz,

Visszatalál.

Szereted…

Igazán…

2014. augusztus 28.

A csend beszél tovább...

Benned, bennem

Az első pillantás, mely után szívedbe zársz,

Bennünk élnek a szép emlékek.

Fellángolás kezdete…

Kedves gesztusok, boldogságban úszok.

Gördül az örömkönny, elborít a rózsaszín köd.

Mámoros szerelem…

Száz bántó szó, mely szívemig hatol,

Nagyon fáj, de megbocsátás vár.

Kulcsa a türelem…

Elvesztem benned, részed lettem,

De ne félj, te is bennem élsz.

Lelkünk egybe forrt, mit semmi nem old,

Az élet összeköt, együtt a lét örök.