Bukás után, egy új jövő kezdetén...

A tenger

A tenger gyönyörű… Sima felszínén megcsillan egy halvány kis fénysugár. Ragyog. És elvarázsol minket... Gyönyörködünk benne, elrepít minket új tájak felé a gondolatok szárnyán. Ám nem telik el sok idő és felhők kerekednek az ég boltozatán, a szél is feltámad. S amiben az előbb még gyönyörködtünk, a szelíd ringatózás, most vad háborgássá változott... Felébredünk a varázslatból. Félünk, szörnyülködünk... Majd elmúlik a vihar, lecsillapodik a tengerünk. Újra csodálatos, újra tündököl, és mi újra szeretjük. És ez mindig így van. Csend után jön a vihar... Tenger a mi életünk is, mi magunk is tengerek vagyunk. Jó után jön a rossz. A hullámhegy után völgy következik. Nincs boldogság szomorúság nélkül, és nincsen ember hiba nélkül. Bukás nélkül nincsen siker. És a bukás után mindig fel kell állnunk, hogy újra tündököljünk...

2010. november 21.