2012. november 27., kedd

A csend helyettem mondja el
Életem minden egyes hátralévő másodpercét veled akarom eltölteni olyan harmóniában, szerelemben és szeretetben, amit csak képzelni lehet. Mindezt úgy szeretném, hogy meg se forduljon a fejünkben az unalom és az elválás gondolata. Ehhez viszont az kell, hogy néha a csend mondja el helyettem, mennyire szeretlek. Hiányoznunk kell, hogy a legfelemelőbb pillanat legyen amikor újra megpillantjuk egymást. Így marad meg bennünk a tűz, és szemünkben a csillogás…
2012. november 27.

2012. november 26., hétfő


Ilyenkor decemberben
Nagy a sürgés-forgás: az ablakokra felkerülnek a fehér hópihék, égősorok világítanak minden ház udvarán, kitisztulnak a kiscsizmák, készülnek a karácsonyfadíszek. Az emberek szíve meglágyul, többet adnak és kapnak a szeretetnek nevezett csodából.
Itt a december, közeleg az ünnep.
Én is várom már a karácsonyt. A távolból már érzem a mézeskalács illatát, a fenyő tűlevelei képzeletben elárasztják aprócska kollégiumi szobám padlóját, olykor-olykor érzem a forralt bor zamatát… Én is festeném aranyra és ezüstre a diókat, hangszeremen játszanám a meghitt dallamokat, lelkemet az ünnepre hangolnám, és szívem minden szeretetét szétosztanám. Az utóbbit meg is teszem, dobozokba csomagolom, ajándékként átadom, hogy a boldog arcok melengessék az én szívemet is.
A sütés-főzés, díszkészítés viszont elmarad, most más dolgom akad. Rám a könyveim várnak… De éltet a tudat, hogy a „szeretet nem szűnik meg soha.”
2012. november 26.

2012. november 14., szerda


Örök gyerek
(kisöcsémnek)
Legyek újra gyerek veled?
egy fene, megteszem!
Egy, megérett a meggy…
Nahát, ez nagyon megy!
One, two, three, four,
Megtanulunk angolul?
Leírjuk az anya nevét.
Hol találom a C helyét?
Veled együtt énekelek,
De jajj! Nem tudom a szöveget!
Összekötjük a betűket,
Nini, egy strucc lett belőle!
Most leszek kakas, kukurikúú,
Megy a vonat, csihuhuhúú.
Mászunk az asztal alatt,
Kergetőzünk nagyokat...
Messziről hallatszik a kacagás,
Veled minden perc vidámság!
Hogy gyerek voltam-e percekben?
Talán kicsit örökké az leszek…
2012. november 14.

2012. november 9., péntek

Vallomás


A legnagyobb kincsem…
Minden percet tökéletesnek érzek veled…
Érzéseimet elmondani nem is merem…
Félek, megijesztene mérhetetlen szerelmem,
De most e versben kitárom lelkemet.
Te vagy az, aki mindig erőt ad,
Aki elfelejtetteti a hétköznapokat.
Te vagy az, aki megért engem,
Aki a bajban ott van mellettem.
Te vagy az, aki törődik velem,
Aki amennyire tud, elkényeztet…
De mit jelentesz igazából nekem?
Azt leírni talán nem is lehet.
Nem hittem volna, hogy ennyire foglak szeretni,
Ami szívemben van, nehéz lenne kimutatni.
Remélem, érzed, mennyire szeretlek,
S tudod, milyen fontos vagy nekem.
Nem akarlak Téged elveszíteni,
Nélküled talán nem is tudnék létezni.
Neked mindenem szívesen odaadnám,
Érted akár az életem is feláldoznám.
Te vagy a legnagyobb Kincsem,
Az életemben Nálad szebb dolog nincsen!



u.i. bár a vers még 2009-ben íródott, de  a mondanivalója most a legaktuálisabb..

2012. november 7., szerda


Álom
Láttam egy álmot.
Egy másik életben jártam, ahol megszűnt az idő, eltűntek a korlátok, vagy ha voltak is, mi nem vettük figyelembe őket, és bátran átléptük.
Te ott sétáltál mellettem, és fogtad a kezem. Nem számított semmi, csak az egymásra vetett meleg pillantások.
Csak Te voltál és én.
Az ösztönök hajtottak minket, és éreztük, hogy jöhet bármi – hurrikán, homokvihar, tűzvész, árvíz – mi összetartozunk… ebben az álomban elválaszthatatlanokká váltunk.
A valóságban talán nem is találkoztunk… Kilométerek százai álltak közénk, és másfelé sodort minket a szél…
2012. november 7.