Medikus Kupa – élménybeszámoló a szurkoló szemével

Április első hete: Valami volt a levegőben. Mindenkin látni lehetett a nyüzsgés, készülődés, izgalom jeleit, pedig ZH-k közeledtek, valamiért mégis a „Medikus Kupa szelleme” uralkodott rajtunk. Nagy erőbedobással terveztük, készítettük a jelmezeinket, varrtunk, barkácsoltunk, hangadó eszközöket szereztünk be. A várakozással teli hét után végül elérkezett a hétvége! Pénteken este már elkezdődött a nagy küzdelem, amikor a buszon vívott hangcsatákkal próbáltuk bizonyítani az erőviszonyokat. Az éjszakai bulizás és alváshiány ellenére már korán reggel jelmezbe vagy egyen pólóba bújva indultunk az események helyszíneire, hogy a lehető legnagyobb mértékben bíztassuk sportolóinkat. A nap folyamán kemény küzdelmek tanúi lehettünk. Némelyik pillanatban lélegzetvisszafojtva figyeltük a labdák pattogását, a versenyzők reakcióit vagy a bírók döntéseit, máskor meg őrjöngve tapsoltunk, kiabáltunk a bravúros technikák, az ügyesebbnél ügyesebb cselek és az egymás után szerzett pontok miatt. Ha egy-egy meccset el is vesztettünk, a biztatásunk töretlenül megmaradt, és nem csüggedtünk el, hanem még nagyobb odafigyeléssel, erőfeszítéssel küzdöttünk mind a sportokban, mind a szurkolásban. A nap fáradalmait, feszültségeit az esti fenomenális koncerten, majd az azt következő buliban mindenki levezethette.

A jóleső szórakozás után, újult erővel lendülhettünk neki másnapnak, mert még várt ránk néhány szoros verseny, melyeket idegszálakat, hajat tépve néztünk végig, hiszen a tét már az aranyérem volt. Délután a négy város medikusai és medikái örömittasan gyűltek össze a csarnokban, hogy végre napvilágra kerüljenek a hivatalos eredmények. A kora esti időszakba húzódó program különleges meglepetéseket tartogatott számunkra: A Művészeti Kar fúvós zenekara mai slágerekkel gondoskodott arról, hogy ne maradjunk jó zene nélkül, a pompom csapatunk pedig Amerikában is helytálló tánccal és koreográfiával kápráztatott el minket. Az extázis nem maradt el, a hangulat az égig tetőzött. Az összes szurkolói tábor egy emberként ujjongott egy-egy versenyszám helyezéseinek kihirdetésekor, mindenki örült a csapatok sikereinek. A délután fénypontja a Kupa kiosztása volt: bőrbizsergető izgalommal figyeltük a konferáló minden mondatát, hogy megtudhassuk, hogy mennyit ért a sok küzdelem. Megérte! Győztünk! Tudtuk, hogy nemcsak egy kupával lettünk gazdagabbak, hanem rengeteg élménnyel és új barátokkal is. Még a Szegedi Egyetem csapata is azt kiabálta, hogy „Köszönjük!” - mert minden Orvostudományi Kar tudja, hogy a Medikus Kupa nemcsak a versenyről szól, hanem a sportszerűségről, a csapatépítésről, a közösségről, a nagy hajrákról, a szurkolásról, az őrületről, az izgalmakról, a hangulatról, és még sokáig folytathatnám a sort… Mi is köszönjük!

.