Összetartozunk
Nem a megszokott útvonalon jöttem haza. Nem
akartam érezni a gyötrelmet, hogy már nem fogod a kezem, és nem sétálsz
mellettem. Egyedül maradtam. A szűkös szoba most üresnek tűnik nélküled. A pici
ágy hirtelen tágasnak látszik. Csend lett… Nincs hangos nevetés, nincs boldog,
felhőtlen pillanat. Minden, amit az elmúlt napokban megosztottunk egymással,
most eltűnt egy perc alatt.
Valami azért mégis itt maradt. Az illatod
még mindig érzem a bőrömön, a csókod helye még égeti az ajkamat. Az édes emlékek
betöltik a megüresedett teret, és a remény, hogy kis idővel újra látom ragyogó,
kék szemed, átjárja lelkemet. A szíved egy darabja az én szívembe lett zárva.
Most már eggyé váltunk, most már összetartozunk…
2012. május
1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése