Egy nap
Egy
érmére bíztam magam. Talán kicsit őrültség volt felforgatni a szürke
hétköznapokat. Vagy bolondság lenne nem kihasználni azt a kevés időt, melyet nekünk
szánt a sors?
A
rohanó élet szabad pillanatait élveztük. Csak pár óra jutott a gyönyörből, melyet
együtt élhettünk át, mégis úgy érezzük, ajándékot kaptunk…
A búcsúzás édes emléke még mindig bennem
él. Az utolsó szerelmes pillantások, a féltő tekintet, a kézből rajzolt
szívecske, az óvó ölelések egészen hazáig kísértek. Szárnyal most a lelkem, mert
veled lehettem, és tudom, hogy ez az egy nap, neked is a világot jelentette.
2012. május
13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése