Olvasónapló

Lakatos Levente – Szeress jobban!

Több éve tartó munkássága ellenére Lakatos Levente nevére még csak néhány hónappal ezelőtt figyeltem fel, mivel közösségi oldalakon és médiafelületeken egyre többször botlottam bele egy-egy idézetébe, és lányok ezrei áradoztak könyveiről.

Érdeklődésemet felkeltve elhatároztam, hogy részt veszek Az én sztorim c. előadásán és személyesen próbálok meg utána járni, mire ez a nagy hűhó a fiatal újságíróból vált író körül. Arra számítottam, hogy egy önbizalomtól túlcsorduló, magabiztos férfit fogok látni, ehelyett egy közvetlennek tűnő, mégis távolságot tartó, visszafogott fiatal felnőttel találkoztam, akinek nagyon jó marketingfogásai vannak arra, hogyan is nyerje el a tini lányok hódolatát. Bár az elvárásaimat felülmúlva kellemesebb volt az estje, az előadás mégsem győzött meg, így egyre nagyobb vágyat éreztem arra, hogy megvegyem legújabb könyvét és rájöjjek, mivel érte el, hogy összesített eladási listákon a top tízbe kerülhetett.

Lássuk, mit is hozott össze Lakatos Levente a Szeress jobban című kötetében!

A regényhez szkeptikusan, kritikus szemmel álltam, mert tartottam attól, hogy csak egy jól bereklámozott, népbutító olvasmányt vettem a kezembe, amin csak a kíváncsiságom kielégítése miatt fogok túlesni, de szórakozást nem fog nyújtani. Ez a hipotézisem az első fejezetek betűinek átböngészése után beigazolódni látszott, meg is fordult a fejemben, hogy nem olvasom tovább, mivel a cselekmény egy intim jelenet leírásával indul, a közönségesség határát súrolva, trágár kifejezéseket sem mellőzve, ami valószínűleg a célközönségből szimpátiát, viszont belőlem megrökönyödést váltott ki.

A történet két szálon fut. Az egyik a korábban botrányos életet élő, problémái és múltja elől New Yorkba menekülő huszonéves Barbi jó útra térését és boldogság-keresését fejti ki, a másik pedig a lány Magyarországon élő volt iskolatársának és barátjának, a megbántott, homoszexuális Krisznek az utazását meséli el. Annak ellenére, hogy ez egy előbbi kötet folytatása, az író ügyesen beleszőtt visszautalásainak köszönhetően az új olvasók sem pislognak értetlenül a történések felett. Ahogy kibontakozik a cselekmény, egyre izgalmasabb részleteket fedezhetünk fel, a könyv felénél azon kaptam magam, hogy kíváncsian várom, mi történik a szereplőkkel és magával ragadott a történetük, azonban kisebb fordulatoktól eltekintve kiszámítható volt a végkifejlet. A cselekmény paletta széles, az illegális küzdősportoktól, az emberekkel kereskedő bűnbandákon át, a titkos nyomozáson és gyilkosságokon keresztül minden előfordul, mindez romantikus, érzéki és intim jelenetekkel fűszerezve.

A szálak csak annyira kuszálódnak össze, hogy még kibogozhatóak legyenek és izgalmassá tegyék a regényt. Az események előre haladtával egyre mélyebben nyerhetünk belátást a karakterek lelkébe, így derül fény a bennük lejátszódó folyamatokra és fedik fel a rejtett titkaikat, az egyik főszereplő kapcsán még a homoszexuálisok érzelmi világából is ízelítőt kaphatunk. Az író kérdésekkel világít rá a felmerülő lélektani nehézségekre, amivel az olvasót is arra sarkallja, hogy saját helyzetét megfontolja, ezáltal nemcsak regényben feltűnő jellemek esnek át fejlődésen és vonnak le tanulságokat a körülöttük kialakuló helyzetekből.

A könnyed hangvétel ellenére a szavak nem minden esetben alkotnak olajozottan összefüggő szerkezetet, a mondatrészek nem mindig következnek egymásból, ebből kifolyólag egy-egy szövegrészlet a megértés érdekében újraolvasásra szorul, ami törést okoz a gördülékenységben. A könyv egyik erőssége a benne megbúvó humor, a párbeszédeket és leírásokat szellemes megjegyzések szövik át, néhol pimaszsággal megspékelve, így csalva mosolyt az olvasó arcára. Az író talán a kelleténél többször használ idegennek tűnő vagy ritka kifejezéseket, sokszor összevon nem összefüggő, egymásra nem hajazó szószerkezeteket, amivel a szinesztézia látszatát törekszik kelteni, mégis bugyután hangzanak és a visszájára sülnek el az effajta próbálkozásai. Véleményem szerint beleesik abba a hibába, hogy mélyen szántó gondolatokat akar megfogalmazni, és ezekből általános bölcsességeket szeretne kihozni, mégis csak alacsony színvonalú közhelyeket sikerül kimondani. A banális sorok között elszórt gyöngyszemekként olykor megcsillan egy-egy igazán értékes mondat, ami elgondolkodtatja a könyvet bújókat.

Összességében az eleinte felmerülő szkepticizmusom ellenére, a végére a regény kellemes csalódássá vált, mert nem egy lehengerlő és mély nyomot hagyó olvasmány, de többet adott, mint amit feltételezéseim alapján jósoltam volna.

(A cikk nyomtatásban megjelent a pécsi EHÖK Magazin februári számában)