Legyen tánc!
Ha meghallod azt,
hogy salsa vagy bachata, mi jut eszedbe? Az emberek többségének ilyenkor a
fűszeres szósz képe dereng, vagy teljes homály fedi a kifejezéseket, de van egy
egyre növekvő számú csoport, akire ezek a szavak olyan hatással vannak, mint
másra a drogok.
A salsa Kubából
származó, rendkívül dinamikus és ösztönök által vezérelt latin tánc, melynek
szépsége a forgásokban és különböző összetett figurákban rejlik, ennek sokkal
lágyabb, érzékibb párja a Dominikából elterjedő bachata, amiben a csípők
lengése és a karok mozdulatai a leghangsúlyosabbak.
Bár Pécsett, egyetemi
szinten még mindig kevesen vagyunk jelen a tánc világában, mégis azt mondhatom,
hogy a fiatalok is egyre nagyobb számban bővítik a táncoslábú közösséget. Mit
is jelent nekünk ez a fajta testmozgás, milyen hatással vannak jellemünkre,
hétköznapjainkra és tanulmányainkra az általa felkínált lehetőségek? Saját és
hallgatótársaim tapasztalatai, érzései alapján igyekszem betekintést nyújtani ebbe
a latin temperamentummal fűtött világba.
Pécsett ebben a
stílusban négy-öt féle klub tanfolyamai közül lehet válogatni különböző
nehézségi szinteken (az abszolút kezdőtől a haladóig), de bármelyik csapat
mellett dönt is az ember, kisebb apróságokat eltekintve ugyanazt kapja.
Mit is ad a latin tánc?
Közösséget kovácsol. – Azt tapasztalom, hogy a táncos társaságok
befogadóak, általában nyitottak, felszabadultak és a nevetés is mindig
garantált, egy helyen megfér a fiatal egyetemista és a korosodó nyugdíjas is, könnyen
szert lehet tenni új ismeretségekre, barátokat találhatunk és szorosabb
kapcsolatok kialakulására is van esély.
Lenyűgöz. – Majdnem minden hónapban sor kerül egy egész estés,
éjszakába nyúló rendezvényre. Ha éppen nem vagyok a parketten, szeretem csak
úgy nézni, ahogy a többiek mozognak. Kicsit olyan az egész, mint a filmekben, a
felfokozott hangulat, a pörgős dallamok, a fülledt teremben suhanó párok látványa
mindig azt az érzetet kelti bennem, hogy akár Kubában vagy Dominikán is
lehetnénk.
Segít a stressz kezelésében. – Ha rossz pillanatainkat éljük meg, a
gondok elől elmenekülhetünk órára, ott elfelejtjük, hogy előtte mi bántott. A
tánc kikapcsol, közben csak a mozdulatokra összpontosítunk, az elméből
kiürülnek a rossz gondolatok, a zene lüktetése felráz vagy elandalít, ahogy a
ritmus átjárja a testet, úgy szűnnek meg a problémák által okozott görcsök.
Felfrissíti a szellemet. – Ha megtaláljuk az egyensúlyt a
kötelességek és a szabadidős tevékenységek között, akkor a könyvek, a fojtogató
tanulnivaló, és a pattanásig felgyülemlő feszültség ellen kitűnő orvosság lehet
a kiadós mozgás. A figurák megvalósítása közben a test elfárad, a fizikai
kimerülés után újult erővel lehet visszaülni az elsajátítandó anyagmennyiség
fölé és könnyebben megy a tanulás.
Szabadság. – A latin táncokból fakadó ösztönösségnek
köszönhetően ez a tevékenység nemcsak önfeledt szórakozást nyújthat, hanem az
önkifejezést, önmegvalósítást is elősegíti. Mivel nem mindenki egyforma, az
alaplépéseken kívül nincsenek előírva szigorúan követendő kombinációk, a táncos
kihasználhatja a zene adta lehetőségeket, személyre szabhatja a mozgást és különböző
motívumokkal kedvére díszítheti a figurákat.
Bizalmat és önbizalmat ad. – Amikor belecsöppentem a táncórák
forgatagába, azt vettem észre, hogy a hölgyeken látni, tisztában vannak
vonzerejükkel függetlenül attól, melyik korosztályba tartoznak. A szépség
kortalan és a kisugárzásban rejlik, a tánc segít ezt felfedezni azzal, hogy ad
egyfajta magabiztosságot. Ha ez megvan, a nő könnyen vezethetővé válik a
táncban, mert már nem fél közel engedni a partnerét, kétségek nélkül fordul
hozzá és rá meri bízni magát, odaadva neki az irányítás jogát.
Két
éve, hogy elkezdtem ezeket a mozgásformákat elsajátítani és ennek a világnak a
részévé váltam, azóta lételememmé vált a tánc. Ma már nem tudom elképzelni úgy
a napjaimat, hogy ne találjak alkalmakat arra, hogy a zenével eggyé válva
hódolhassak ennek a szenvedélyemnek, és ha nélkülöznöm kell az órákat, kimarad
egy hosszabb időszak, akkor valóban azt érzem, hogy elvonási tüneteim vannak. A
tánc által személyiségem formálódott, gyakrabban nevetek, megtanultam hinni
magamban és másokban, türelmet gyakoroltam. Egy szóval boldogabb vagyok, amióta
a tánc az életem alkotóeleme, ezért mindig azt mondom, hogy legyen tánc!
(legalább hetvenéves koromig).
(A cikk nyomtatásban megjelent a Pécsi Tudományegyetem EHÖK Magazinjának februári számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése