Kimerültség

Ordítani tudnék. Torokszakadtából. Olyan igazán nagyot. Egy hangos üvöltést. Egy messze elhallatszó kiáltást. Egy segélykérés, egy jajveszékelés… Bármi, csak törje meg a fejemben uralkodó csendet.

Sírni tudnék. Erőteljesen. Zokogni kifulladásig. Nagy könnycseppeket. Egy vad záport, mely végigfolyik arcomon. Egy zivatar, egy eső… Bármi, ami elmossa a bennem felébredő kételyeket.

Rohanni tudnék. Sebesen. Futni a meredeken lefelé. Érezni a szelet. Egy orkánt, mely elsöpri az összes feszültséget. A felszabadulás, a szabadság… Minden, ami megszünteti a gyötrelmes gyengeséget.

2012. március 28.

"Tanulni, tanulni, tanulni."

Rabságban…

Gondolataim rabláncra kerültek. Most nem szárnyalhatnak szabadon, mert a kötelesség bebörtönözte őket. Vaskos könyvekhez lettek kikötözve, csak a szakszavak és a latin szókapcsolatok labirintusában járkálhatnak. Pedig szállnának fel az égig, és annál is tovább, szebbnél szebb tájak felé, a barátokhoz – bárhová - csak ne itt kelljen foglyul ejtve létezniük.

Nehéz lázadó szellememet visszaterelni a legfontosabb feladatok mellé. Rá kell kényszerítenem, hogy érdekesebb legyen az alkar flexorainak és a láb extensorainak sorrendje, az elrejtett hiatusok és canalisok, az erek és idegek lefutása, mint a napsütés, a madárcsicsergés, a barátok és a szerelem… Ez csak az elszántság, önuralom és sziklaszilárdság segítségével megy (- aminek néha a hiányában szenvedek), és legalább olyan nagy kihívás, mint megismerni az anatómia rejtelmeit és az orvostan alapjait.

2012. március 27.

A szőke hajú művész lánynak

Gyerekkori társam, akivel egy évtized óta összhangban vagyunk egymással, a legbecsesebb kincseim egyike. Ha életünk másfelé is sodródott, erős szálak kötöttek minket össze, és a hosszú idő ellenére sem vásott el barátságunk selyemfonala. Felsorolhatnám az összes közhelyet, de valószínűleg egyik sem írná le pontosan a köztünk lévő kötelék fontosságát és lényegét. Egyszerűen, csak szeretném megköszönni, hogy együtt botorkálunk – szaladunk, nevetünk – sírunk, hogy a legjobb barátok vagyunk.

2012. március 20.

Éhes világ

Körbenézek. Megfáradt, szomorú arcokat látok. Gondterheltek és meggyötörtek. Sehol egy kis vidámság, eltűnt a szemekből a csillogás. Ami egyszer talán ragyogott, annak fénye most megtörött. Kifakultak a színek, minden megkopott…

Éhezik a világ. Nem pénzre vagy ételre. Boldogságra. Mosolyra, nevetésre, kedvességre, törődésre. Életre – nem csak a puszta létezésre!

2012. március 19.

Elmúlt…

Az elmúlt három év nagy része elfér egy borítékban... Csak pár darab kép, egy csokor, egy dísz és néhány kacat maradt abból, amit egy éve még az életemnek hittem. Elszálltak a naiv álmok, a szép remények, a trillák - minden, amit siratnom kéne. Már nem fáj a szív, a sebek is begyógyultak, még egy apró heg sem maradt, ami jelezné a fejemben megteremtett édes világ elpusztítását.

Amit eddig csak sejthettem, az most a napnál is világosabban előttem áll. Egyetlen mondat képes volt patyolat tisztára mosni agyam legmélyebb bugyrait is. Nem ismerem már azt, akit teljes szívemből szerettem, és én is egy egészen más ember lettem. Életünk kanyargós folyói sosem haladtak ugyanabban a mederben, éppen csak keresztezték egymást, hogy keveredjenek, átadják a tapasztalatokat, tanulságokat vonhassanak le belőle, újra szétválhassanak, majd egy hegy válassza szét őket...

Az ilyen csomópontok kellenek ahhoz, hogy megváltoztassák az életünket és személyiségünket.

2012. március 17.

Tündérmese

Bár felnőttem - újra hinni akarok a tündérmesékben.

Varázsszőnyegen suhanjak fellegeken át, kápráztasson el a mesés táj. Járjak a föld felett méterekkel, szárnyak nélkül repüljek felhők felett. Szivárványos színek jellemezzenek, hasamban pillangók repdessenek. Mézédes csókok szédítsenek, áfonya ízű szavak részegítsenek. Cseresznyefa-virág hulljon hajamra, mámorítson el finom illata. Bódítson el bókok hada, ringasson kismadarak dala. Szakadt ruhában, fél pár cipőben is legyek hercegnő, ki így is a legszebb, ha a herceg jő.

Jelentsem én az egész világot, ezt árulja el egyetlen pillantásod. Érezni akarom a csodát, ami a mennyekbe repít, kérlek, varázsolj el így!

2012. március 16.

A varázslat valósággá váljon...

Álom vagy valóság?

Létezik a férfi, aki mindent odaadna érted, aki bármit megtenne, hogy az övé legyél… Megvalósítja 3 hét alatt azokat az álmokat, amiket mástól 3 év után sem várhattál el. Kitalálja minden gondolatodat, kényeztet, lesi a kívánságaidat - a fellegekbe emel. Olyan vagy neki, mint egy hercegnő és úgy kezel, mint egy törékeny babát, a tenyerén hordoz. Vigyáz rád, megbecsül, büszke arra, hogy Te ott állsz az oldalán, és szerencsésnek érzi magát, mert megtalált Téged…

És Te? Alig mered elhinni, hogy mindez igaz. Csak ámulsz, le vagy nyűgözve, néha még a szavad is elakad. Még félsz a csalódástól, félsz, hogy az egész csak egy álom, ami szertefoszlik majd egy perc alatt… De elvarázsolódtál, mesebeli királylánynak érzed magad, és nem akarsz felébredni, ha ez csak egy ábránd – szeretnéd, ha a tündérmese lenne az élet, és mindez valósággá válna…

2012. március 4.