Rabságban…
Gondolataim rabláncra kerültek. Most nem szárnyalhatnak szabadon, mert a kötelesség bebörtönözte őket. Vaskos könyvekhez lettek kikötözve, csak a szakszavak és a latin szókapcsolatok labirintusában járkálhatnak. Pedig szállnának fel az égig, és annál is tovább, szebbnél szebb tájak felé, a barátokhoz – bárhová - csak ne itt kelljen foglyul ejtve létezniük.
Nehéz lázadó szellememet visszaterelni a legfontosabb feladatok mellé. Rá kell kényszerítenem, hogy érdekesebb legyen az alkar flexorainak és a láb extensorainak sorrendje, az elrejtett hiatusok és canalisok, az erek és idegek lefutása, mint a napsütés, a madárcsicsergés, a barátok és a szerelem… Ez csak az elszántság, önuralom és sziklaszilárdság segítségével megy (- aminek néha a hiányában szenvedek), és legalább olyan nagy kihívás, mint megismerni az anatómia rejtelmeit és az orvostan alapjait.
2012. március 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése