Elmúlt…

Az elmúlt három év nagy része elfér egy borítékban... Csak pár darab kép, egy csokor, egy dísz és néhány kacat maradt abból, amit egy éve még az életemnek hittem. Elszálltak a naiv álmok, a szép remények, a trillák - minden, amit siratnom kéne. Már nem fáj a szív, a sebek is begyógyultak, még egy apró heg sem maradt, ami jelezné a fejemben megteremtett édes világ elpusztítását.

Amit eddig csak sejthettem, az most a napnál is világosabban előttem áll. Egyetlen mondat képes volt patyolat tisztára mosni agyam legmélyebb bugyrait is. Nem ismerem már azt, akit teljes szívemből szerettem, és én is egy egészen más ember lettem. Életünk kanyargós folyói sosem haladtak ugyanabban a mederben, éppen csak keresztezték egymást, hogy keveredjenek, átadják a tapasztalatokat, tanulságokat vonhassanak le belőle, újra szétválhassanak, majd egy hegy válassza szét őket...

Az ilyen csomópontok kellenek ahhoz, hogy megváltoztassák az életünket és személyiségünket.

2012. március 17.