Szívekbe rajzolva

Emlékszel még arra a nagy, meleg, barna szempárra? Arra a pajkos gyermeki mosolyra? Az önfeledt nevetésre és a játékokra? A csintalanságra és a huncut szóváltásokra? Az apró meglepetésekre és a bíztató szavakra? Az álmokra, amik a felhők fölé voltak szőve?

Mondd, emlékszel még?

Voltunk együtt gyermekek. Nevetéstől és bánattól is hullattunk könnyeket. Kergettünk értelmetlen vágyakat, de ha kellett, lehoztuk a csillagokat. Egy emlék sem merült a feledés homályába. Felidézlek, felidézel… Egymás szívébe vagyunk vésve.

2012. április 9.