Napfény
Ahogy múlik a tél, és érkezik a kikelet, visszatér az élet is. Eltűnik a szürkeség a hétköznapokból, a szobámból, az életemből. Lassan, egymás után előbújnak a színek a fák mögül, az ágy alól, a dombon túlról. Bár eddig, is tudtam, hogy a felhők felett mindig süt a nap, de a fény most féktelen, és betör mindenhová, még belém is. Érzem, ahogy a napsugár simogat, melengeti a lelkemet és testemet egyaránt. Átjárja szívem kis bugyrait, behatol az ereim, kapillárisaim falába, szétterjed minden egyes parányi vércseppemben – újjáéledek. Eltűnnek bennem a szomorúság és lehangoltság hamvai - a lenge szellő fújja tova őket. Mint régi bérlő, visszaköltözik belém az életerő. Leszakadnak rólam a komor idők láncai. Végre szabad vagyok, újra élek, nem csak létezem. A természet ébredezésével bennem is elindult a rügyfakadás… Tavasz van mindenütt!
2012. február 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése