Vihar
Tiszta égbolton feltámadó fekete fellegekből
apró esőcseppekként zúdítja rád félelmetes, de frissítő élményét. Mennydörögve
és villámokat szórva emlékeztet az összes elhibázott döntésedre, szelével
felkavarja szürke, poros kis hétköznapjaidat. Te meg csak állsz, hatalmába
kerítve elviseled és várakozol, hogy elcsendesüljön. Aztán amilyen hirtelen
jött, el is vonul, de hogy ne hiányozzon és tudd, hogy jót tett neked –
szivárvány képében csókot dob és visszakacsint rád egy fehér felhő mögül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése