Elmúlt

Nem az az ember vagy, kit megismertem,
Most egy idegen ül itt mellettem.
A megszokott társaságot figyelembe sem veszed,
Az együtt töltött idő kárba veszett.
Nem számíthat senki rád, tovaszállt a vidámság,
Megfakult már a régi barátság.
Kérdezel még, bár a válasz már nem érdekel,
Közönyöd felém rettenetes.
Mintha kényszerítenének, néha mosolyt csalsz arcodra,
De inkább elfordulok a bájolgástól undorodva.
Mit egyszer naivan örök-erősnek hittem,
Mint papírlapot, most széttéptem.

Képzeltem csak, vagy tényleg barátok voltunk?
Válaszolnék…
De már lényegtelen, mert elmúlt…

2013. március 5.