Medikus
Kupa – élménybeszámoló a szurkoló szemével
Április
első hete: Valami volt a levegőben. Mindenkin látni lehetett a nyüzsgés,
készülődés, izgalom jeleit, pedig ZH-k közeledtek, valamiért mégis a „Medikus
Kupa szelleme” uralkodott rajtunk. Nagy erőbedobással terveztük, készítettük a
jelmezeinket, varrtunk, barkácsoltunk, hangadó eszközöket szereztünk be. A
várakozással teli hét után végül elérkezett a hétvége! Pénteken este már
elkezdődött a nagy küzdelem, amikor a buszon vívott hangcsatákkal próbáltuk
bizonyítani az erőviszonyokat. Az éjszakai bulizás és alváshiány ellenére már
korán reggel jelmezbe vagy egyen pólóba bújva indultunk az események
helyszíneire, hogy a lehető legnagyobb mértékben bíztassuk sportolóinkat. A nap
folyamán kemény küzdelmek tanúi lehettünk. Némelyik pillanatban
lélegzetvisszafojtva figyeltük a labdák pattogását, a versenyzők reakcióit vagy
a bírók döntéseit, máskor meg őrjöngve tapsoltunk, kiabáltunk a bravúros
technikák, az ügyesebbnél ügyesebb cselek és az egymás után szerzett pontok
miatt. Ha egy-egy meccset el is vesztettünk, a biztatásunk töretlenül
megmaradt, és nem csüggedtünk el, hanem még nagyobb odafigyeléssel,
erőfeszítéssel küzdöttünk mind a sportokban, mind a szurkolásban. A nap
fáradalmait, feszültségeit az esti fenomenális koncerten, majd az azt következő
buliban mindenki levezethette.
A jóleső
szórakozás után, újult erővel lendülhettünk neki másnapnak, mert még várt ránk néhány
szoros verseny, melyeket idegszálakat, hajat tépve néztünk végig, hiszen a tét
már az aranyérem volt. Délután a négy város medikusai és medikái örömittasan
gyűltek össze a csarnokban, hogy végre napvilágra kerüljenek a hivatalos
eredmények. A kora esti időszakba húzódó program különleges meglepetéseket
tartogatott számunkra: A Művészeti Kar fúvós zenekara mai slágerekkel
gondoskodott arról, hogy ne maradjunk jó zene nélkül, a pompom csapatunk pedig
Amerikában is helytálló tánccal és koreográfiával kápráztatott el minket. Az
extázis nem maradt el, a hangulat az égig tetőzött. Az összes szurkolói tábor
egy emberként ujjongott egy-egy versenyszám helyezéseinek kihirdetésekor,
mindenki örült a csapatok sikereinek. A délután fénypontja a Kupa kiosztása
volt: bőrbizsergető izgalommal figyeltük a konferáló minden mondatát, hogy
megtudhassuk, hogy mennyit ért a sok küzdelem. Megérte! Győztünk! Tudtuk, hogy
nemcsak egy kupával lettünk gazdagabbak, hanem rengeteg élménnyel és új
barátokkal is. Még a Szegedi Egyetem csapata is azt kiabálta, hogy „Köszönjük!”
- mert minden Orvostudományi Kar tudja, hogy a Medikus Kupa nemcsak a versenyről szól, hanem a sportszerűségről, a
csapatépítésről, a közösségről, a nagy hajrákról, a szurkolásról, az őrületről,
az izgalmakról, a hangulatról, és még sokáig folytathatnám a sort… Mi is
köszönjük!