2016. augusztus 28., vasárnap


Balatoni nyár
Egy szelíd napsugárral elköszönt,
Mi átkúszott a felhők között. –
Néztük, ahogy elköltözött.
Egy utolsót még kacsintott,
motiválva lelkünk, hogy bízzon,
s a téllel újabb nyertes csatát vívjon.
Majd végleg búcsút intett,
Mi csak álltunk sajgó szívvel,
Arcunk mégis mosolyt mímelt.
Hiába…
Tovasurrant.
Csendesen, miképp felbukkant,
s a felismerés buborékként pukkant:
Vége a balatoni nyárnak.
2016. augusztus 28.

2016. augusztus 12., péntek

Titkos üzenet
Hallgatag szívem csenddel kiált –
Annyi csorba szerelmet kiállt.
Lelkem most már igazra talált –,
Létezhet vagy tán csalfa talány
Gúzsba kötve lelkem zátonyán?
Annyi maradandó pillanat,
Sosem felejthető pirkadat,
Sikló hajók napunk alkonyán…
A mese hát végre valóra vált?
Szép álmaim el nem múlhatnak,
Így könnyeim még nem hullhatnak.
Vagy ha magamat csak áltatom,
Ezt a kockázatot vállalom. –
Derűre ború, gondra csoda,
Reményekkel a szív megfogad:
Együtt, örökre, kézen fogva…

2016. augusztus 8.