2016. augusztus 12., péntek

Titkos üzenet
Hallgatag szívem csenddel kiált –
Annyi csorba szerelmet kiállt.
Lelkem most már igazra talált –,
Létezhet vagy tán csalfa talány
Gúzsba kötve lelkem zátonyán?
Annyi maradandó pillanat,
Sosem felejthető pirkadat,
Sikló hajók napunk alkonyán…
A mese hát végre valóra vált?
Szép álmaim el nem múlhatnak,
Így könnyeim még nem hullhatnak.
Vagy ha magamat csak áltatom,
Ezt a kockázatot vállalom. –
Derűre ború, gondra csoda,
Reményekkel a szív megfogad:
Együtt, örökre, kézen fogva…

2016. augusztus 8.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése