Maradok

Életem fordulatot vett,
Ösvényem kanyargós lett,
Nem annak tűnök, ki voltam,
Mintha világom változott volna…

Csak látszólag állt a feje tetejére,
Hiszen minden így került a helyére.
Bár egy új utat választottam,
Bennem valami mégis változatlan.

Mert voltam, ki beragyogta a napot,
Ki a semmiért ajándékot adott,
Ki ajkakon csókot felejtett,
Voltam, ki elfeledte a szerelmet.

Az vagyok, kinek kedves a mosolya,
Még ha néha a sors mostoha.
Ki ha elbotlik, felvállalja a hibáit,
Az vagyok, kit a szeretet irányít.

Voltam lemorzsolt könnycsepp,
Ha valakit elhagyni könnyebb.
Ki igazat szóló, őszinte ember,
Voltam én is kegyetlen.

Vagyok a hallgatag, hű barát,
Kinek feltárhatod szíved bánatát.
Ha nehezen viseli a hétköznapok terhét,
Vagyok, ki sírva kiönti a lelkét.

Maradok, kit a vidámság átjár,
Ki ritmusra követi az élet táncát,
Ki átérzi a szenvedélyek viharát,
Maradok, ki voltam, ugyanaz a lány.

2015. november 1.